Megint Putyint húzták elő

Több befolyásolási akció elindításával erősödik a magyar kormány lejáratására tett kísérlet.

Moszkva, 2020. június 30. Vlagyimir Putyin orosz elnök a nemzethez intézett televíziós beszéde közben az alkotmánymódosításról tartott oroszországi népszavazás hivatalos dátuma elõtti napon a Tveri régióban lévõ Rzsev város háborús emlékmûvénél 2020. június 30-án. A módosítás elfogadásának esetén eltörölnék a hivatalban lévõ Vlagyimir Putyin elnök újraválaszthatóságának korlátozását, így 2024-ben és 2030-ban is indulhatna az elnökválasztáson. A népszavazást eredetileg április 22-én, Lenin 150. születésnapján tartották volna, de a koronavírus-járvány miatt elhalasztották, majd a július 1-re kiírt voksolás a torlódás és a fertõzésveszély csökkentése érdekében már június 25-én elkezdõdhetett. MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/Pool/Mihail Klimentyev Fotó: Mihail Klimentyev Forrás: MTI

„Az igazság mindig jelen van,

hiába próbálják manipulálni.”

Készült egy tanulmány, a címe: Orosz állami befolyás a magyar online hírportálokra 2010–2017. A fantáziadús dolgozatot a Corruption Research Center Budapest (CRCB), vagyis a magyar kormányzatot monitorozó – külföldről finanszírozott – kutatóközpont készítette. A fent nevezett intézmény – nem meglepő módon – nagyon hasonlít a szintén sorosista ECFR, vagy a napjainkban ismerté vált Gerald Knaus ESI cégére. Kissé árnyalja a CRCB külföldi érdekkörök által megrendelt dolgozatát, hogy az írást a Magyar Tudományos Akadémia egyes doktorai is támogatták, pártatlannak deklarált szakvéleményükkel.

Az elemzés pedig azért látott napvilágot – feltételezhetően nem kis összegű ellentételezésért –, mert mint kifejtik, nyilvánvaló jelei vannak az „egyre erősödő orosz befolyásnak Magyarországon”. Ezt a figyelemre méltó megállapítást nem másképp, mint szemantikai vizsgálattal, nyelvi elemzéssel igyekeztek bizonyítani, több mint száz oldalon keresztül angol nyelven. Az elemzés elsősorban külföldi felhasználásra készült, és a terjesztést követően Brüsszeltől Washingtonig a politikai elit alapdokumentumként tartja számon, a szerintük elfogadhatatlan orosz–magyar együttműködés cáfolhatatlan bizonyítékaként.

Ami a „művet” illeti, nem érdemes annak mélyenszántó elemzésével vagy abból citált idézetek sokaságával foglalkozni. Koncentráljunk a dolgozat alapvetésére, az orosz befolyás bizonyítására, amelyet a készítők azzal támasztanak alá, hogy „túl gyakran használja az orosz és a jobboldali magyar média a migráció – terror, a migráció – erőszak szópárosításokat, hasonló szövegkörnyezetben”. Nyilván fel sem merülne az orosz befolyás gyanúja, ha az elemzés alá vett jobboldalinak titulált magyar média az illegális migrációt Európa számára hasznosnak minősítené, ahogy a liberális véleményformálók ezt teszik már évek óta. Orbán Viktor és kormánya pedig ismét szalonképes lenne Brüsszel szemében, nem próbálnák mindenféle ötletes módon lejáratni. Megjegyzésként csak annyit, kormányunk akkor váltana retorikát, ha elvesztené a józan eszét, mint ahogy nyugati kollégáinak többsége már régóta ebben a „betegségben” szenved. Mert amikor Európa egyre több városában borulnak lángba a parkoló autók és a randalírozó bevándorlóbandák rendőröket támadnak meg, nehezen állítható, hogy ne volna összefüggés „migráció és növekvő erőszak” között.

A CRCB nyelvi elemzői ezzel szemben hangsúlyozzák, hogy írásuk tudományosan és cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy Magyarország nem ura a saját akaratának, hanem Putyin bábja, és semmi más nem történik, minthogy Moszkva tollba mondja a magyar jobboldali médiá­nak, mit kell írnia. Úgy tűnik, a szemantikával bíbelődőket a koncepciógyártás közben csak a tények nem érdeklik, és a saját szemüknek sem hisznek. Nem akarják látni és láttatni, hogy Európa – „köszönhetően” ostoba bevándorláspolitikájának – mivé válik.

A százoldalas dolgozattal az a legnagyobb baj, hogy olyan manipuláció, amely a nyelvtudományt használja fel elvtelen céljaihoz, miközben a szemantikai elemzés függetleníti magát az egyéb összefüggésektől. Egyszerűen a saját belső logikáját követi, és nem tesz kísérletet a valódi tényekkel való összevetésre. Ezért állíthatjuk, hogy a megrendelésre készült irat célja a közvélemény befolyásolása, megtévesztése. A háttérerők mindenáron bizonyítani akarják az Orbán-kormány – szerintük téves – „keleti nyitás” politikájának veszélyeit, azt állítva, hogy az csak elvtelen hódolat egy nagyhatalom előtt. Az iromány készítői állítják, hogy az orosz és a magyar hivatalos szervek szándékosan vezetik félre a közvéleményt az illegális bevándorlással kapcsolatban. Az elmúlt öt év viszont éppen azt bizonyította, hogy a migrációval sajnos együtt jár a terrorizmus, hiszen a dzsihadista támadások következtében több száz európai polgár halt már meg eddig is.

Sokéves titkosszolgálati tapasztalatom mondatja velem, hogy a befolyásolási akciók a szolgálatok módszertanába és eszköztárába tartoznak. Vagyis ha civilek megpróbálnak összehozni egy ilyen történetet, érdemes lenne előtte konzultálniuk a szakmával, egysze­rűen azért, mert ennek a műfajnak – akárcsak a nyelvnek – léteznek kőbe vésett alapszabályai. Hogy elkerüljük a gyorstalpaló tanfolyamot, csak egyetlen lényeges elemet emeljünk ki, ez pedig a konspiráció kérdésköre. A befolyásolásra szánt akciótervről nem derülhet ki a valódi cél és annak készítője. A tárgyalt dolgozat következtetéseinek viszont épp ez a gyenge pontja. Ugyanis ha az orosz kormány manipulálni kívánná – a magyar fél egyetértésével – honi közvéleményünket, akkor kizárná, hogy hasonló és beazonosítható áthallásról tanúskodó kifejezéseket használjanak egy időben az orosz és magyar médiamegjelenésekben. A magyar nyelvkészlet ráadásul gazdagon kínál szinonimákat ennek elkerülésére. Ebből következően, a „migráció – terrorizmus, migráció – erőszak” kifejezések eltérő módon jelennének meg a két ország politikai nyilatkozataiban.

Érzékelhető módon több befolyásolási akció egyidejű elindításával erősödik a magyar kormány lejáratására tett kísérlet. A tárgyalt anyag azonban nem tud megfelelni ezen elvárásnak, mert az orosz és a magyar politikai vezetés a tényekből kiindulva látja hasonlóan az európai élethelyzetet. Hangsúlyozni kell, hogyha mégis lenne egyfajta befolyás orosz részről, nyelvi elemzés – mindenféle erőltetett magyarázat ellenére – sem lenne képes ezt bizonyítani, hisz az operatív szervek más módon és profibb megoldással dolgoznak.

Egyszerűen fogalmazva, Magyarország Oroszországhoz és még jó néhány európai országhoz hasonlóan retorikájával és tetteivel védeni igyekszik Európa keresztény alapértékeit, még megmaradt identitását. Jó néhány külföldről pénzelt magánalapítvány a CRCB-vel együtt ugyanakkor sok energiával és nem kis anyagi befektetéssel tendenciózusan Magyarország ellen kívánja hangolni az európai közvéleményt – talán nem erős a kifejezés – aljas, de szerencsére szakszerűtlen módon.

A szerző titkosszolgálati szakértő