Mindenki rasszista a liberálisoknak

Szabó Tímea, a Párbeszéd nevű minipárt frakcióvezetője egy minapi beszédében ékesen bizonyította, hogy liberalizmusa mennyire toleráns, elfogulatlan, de legfőképpen mennyire mentes az előítéletektől.

Budapest, 2018. november 15. Szabó Tímea, a Párbeszéd vezérszónoka felszólal a turisztikai térségek fejlesztésének állami feladatairól szóló törvény és kapcsolódó törvények módosításának vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. november 15-én. MTI/Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő asszony pedig ez év tavaszán nemes egyszerűséggel lepatkányozta a fideszes szavazókat. Igaz, ő nem liberális, hanem baloldali és szocialista, de valahogy manapság oly nehéz különválasztani a két irányzatot egymástól. Gyönyörű harmincéves ív ez, így jutunk el TGM-től Bangónén át Szabó Tímeáig, és közben semmi sem változott a magyar „liberalizmus” háza táján. Azt hiszem, ennél a liberalizmusnál mindenki többet érdemel.

Eddig úgy tudtam, a liberalizmus minden állampolgárt egyenlőnek és szabadnak ismer el, s leginkább az ellen lép fel – egyébként helyesen –, ha egyes társadalmi csoportokat előítéletek alapján minősítenek és megbélyegeznek (például a nőket, a zsidókat, a cigányokat, az LMBTQ-csoportokat stb.).

Ez követendő minden csoport, kivéve Orbán Viktor és munkatársai, valamint a fideszes szavazók esetében? Róluk mint társadalmi-politikai csoportról könnyed hanyagsággal oda lehet vetni, hogy nem járnak színházba, tehát műveletlenek, tahók és bunkók? Ráadásul ezt egyébként „jól tudjuk”?

Tisztázzuk végre: bárkit vagy bármilyen csoportot köztudomásúan műveletlennek minősíteni kifejezetten bántó és hátrányt okozó magatartás. Előítélet, ami, bármilyen furcsa, de közel jár a rasszizmushoz.

Ugyanis jó lenne egyszer végre egyértelműsíteni, hogy a rasszizmusnak különféle megnyilvánulási formái vannak. A liberalizmus mindig is fontosnak tartotta a – mondjuk így – hagyományos rasszizmus, azaz a faji-etnikai alapú előítéletek elítélését, így felléptek az afroamerikaik, a zsidók, a cigányok stb. hátrányos megkülönböztetése ellen az elmúlt évtizedekben, indokoltan és jogosan.

Ugyanakkor a hatvanas évektől kezdve, de különösen az elmúlt két-három évtizedben, a frankfurti iskolának elnevezett társadalomtudományi központ által kifejlesztett kulturális marxizmus talaján egyre inkább kiszélesítették az „elnyomott kisebbségek” körét, s ebbe már nemcsak etnikailag elkülöníthető csoportok tartoztak, hanem többek között szexuális és vallási kisebbségek is.

Ma már a 72 vagy talán már több – ki tudja ezt követni? – szexuális genderidentitással szembeni bármilyen kritikus megnyilvánulás is előítéletesnek, rasszistának minősül, függetlenül attól, hogy adott esetben a kritika csak arra vonatkozik, hogy a homoszexuális, leszbikus, transzvesztita, transzszexuális, queer stb. csoportok az elfogadtatásukért folytatott küzdelmüket ne alakítsák propagandává, ne akarják sajátos identitásukat harsány eszközökkel ráerőltetni a hagyományos heteroszexualitáshoz ragaszkodó többségre, ne akarják a hagyományos családmodellt ilyen módon is megbontani.

Másfelől a multikulturalizmus szellemében a vallások egyenrangúságát is meghirdették, s egész egyszerűen szakítottak azzal az évszázadokig elfogadott és meg nem kérdőjelezett ténnyel, hogy Európában és a nyugati világban a kereszténység a meghatározó és uralkodó vallás, erre épül Európa erkölcsi és szokásrendszere.

Innentől kezdve minden más vallás is egyenrangúvá válik a szemükben a kereszténységgel, amiből viszont az következik, hogy Európában nincs semmilyen előjoga sem a kereszténységnek, viszont az iszlám nem bírálható, az iszlám jogait, érzékenységeit tiszteletben kell tartani, a kereszténységnek kell visszalépnie a saját civilizációjában és kultúrájában.

És ha valaki ezt meg meri kérdőjelezni, az iszlámmal szemben pedig a kereszténységnek adna elsőbbséget, egyben az iszlám európai önkorlátozását követelné, máris rasszistának minősül az iszlám vallással szemben.

Tehát ma már lassan mindenki előítéletes és rasszista a mai liberálisok szemében. Ezzel szemben számukra természetes, hogy a nekik nem tetsző politikai és társadalmi csoportokat, így például a fideszes tábort műveletlennek és mucsainak állítsák be.

Holott nagyon egyértelmű, hogy emberek kulturálatlannak minősítése a XXI. században a legnagyobb előítéletek közé tartozik, akkor, amikor a tudásnak, az informáltságnak, a világ dolgaiban való tájékozottságnak kiemelt jelentősége van; akiről az a hír terjed el, hogy műveletlen és tahó, az komoly hátrányokat szenved el és leértékelődik.

Ez tehát a modern kor egyik legnagyobb megbélyegzése, veszélyesebb, mint sok más rasszizmus: a kulturális leminősítés tulajdonképpen nem más, mint a liberálisok által előszeretettel művelt kirekesztés, alárendelés. Gratulálok ehhez!

Vajon mit szólnának hozzá, ha a Szabó-féle kijelentések hatására egyesek azt állítanák, hogy a magyar „liberálisok” beképzelt, gőgös, fennhéjázó senkiháziak, akikkel képtelenség közös hangot találni? S vajon hova vezetne mindez?

Szóval csak annyit: több visszafogottságot, Szabó képviselő asszony! És több tiszteletet a másságnak, több empátiát, több toleranciát, több méltányosságot, több elfogulatlan, mérsékelt értékelést. És főleg: több jó értelemben vett liberalizmust!

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója