Ilyenkor szoktam segítségképp boldogult Csurka Istvánhoz fordulni. Az eltelt évtizedek azt igazolták, hogy amit ő a rendszerváltástól haláláig megjósolt, az szinte hajszálpontosan bejött. A folyamatok, a módszerek, a technikák és persze a következmények. „Ez a kor, amelyben élünk, s különösen az, ami ránk következik a jövendő században [a XXI.-ben, P. Gy.], az a népvándorlás kora. A színes bőrű, mérhetetlen szegénységben élő, de viharosan szaporodó népek keletről nyugatra, délről északra vándorolnak.” Csurka ezt még 1998 telén írta a Magyar Fórumban. Milyen érdekes és mennyire igaz. És hogy lehurrogta, lenácizta ezért a magát az ország szürkeállományának tartó, arrogáns SZDSZ! Pedig nem tévedett… „A végső cél a magyarság kipusztítása. Nem fegyverrel, nem mérges gázzal, hanem pénzügyi politikával, életlehetőségeink elvonásával, mert kell a hely a másoknak.” Szerinte a nemzetközi nagytőke és a bankok elősegítik majd ezt a népvándorlást, ugyanis ez az érdekük. „Néplerakatot akarnak csinálni Európa és Oroszország között.” Még azt is hozzátette: nagyon keserű lesz akkor magyarnak születni…
Csurka István Sorosba is belelátott. Fehéren-feketén megértünk mindent, ha elolvassuk 2010-ben megjelent Dr. Utólag visszaemlékezése című munkáját. Az író a nyolcvanas évek közepén részt vett azon a Margit-kerti vacsorán, amelyen a hazalátogató Soros György arról érdeklődött tőle és pályatársaitól, hogy kik azok a fiatalok, akik megérdemelnék az ő támogatását. „Dúsgazdag lett Amerikában, nem tud mit kezdeni a sok pénzével, és egy részét szeretné a magyar kultúrára költeni – írja.
– Évente hárommillió dollárt akar beletenni ösztöndíjak, támogatások, anyagi beszerzések, utaztatások, külföldi ösztöndíjak formájában a magyar kultúrába.” Az író hamar felismerte ennek a vacsorának a mögöttesét; a „disznófejű nagyúr” mancsait, amint nyúl a magyar öntudatért. A dörzsölt Soros már az összeomlás utáni világra gondolt. Úgy spekulált, a nélkülöző magyarságot fillérekkel le lehet kenyerezni. Azért hozta a pénzt, hogy ne legyen forradalom, a rendszerváltás ne járjon elszámoltatással. „Akkor az étteremben […] csupán egy ókori verssor, Vergilius sora motoszkált bennem – írja könyvében Csurka István –: »Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.«”
Essen már le mindnyájunknál a tantusz!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!