Túl vallásos volt…

A progresszió élenjáró toleranciabajnokai buzgón hadakoznak a keresztény szimbólumok visszaszorítása érdekében.

Itt a farsang, áll a bál, lassan elbúcsúzunk a karácsonyfáktól – már ahol ilyet egyáltalán állítottak. Ez ugyanis ma nem „trendi”, sőt lassan az intolerancia megnyilvánulásának számít, amely állítólag sérti szegény jó muzulmán hívek érzékeny lelkét. A kereszt nemkülönben, így hát a progresszió élenjáró toleranciabajnokai buzgó kommunista párttitkárokat megszégyenítve hadakoznak e szimbólumok visszaszorítása érdekében. A bolsevikok annak idején csak habozva, gyáván haladtak a múlt végleges eltörlésének útján, ügyefogyott módon kisajátítani próbálván a keresztény jelképeket, amin persze a klerikális reakció és az általa befolyásolt tömegek csak nevettek. Így aztán a karácsony is vígan túlélte a vérgőzös XX. századot, ráadásul a keresztek is ott ágaskodnak úton-útfélen.

Alaposabban kell ennek nekifogni, például úgy, mint az Emberi Jogok Európai Bírósága, amely nemrég jogellenesnek nyilvánította az évszázados olasz előírást, aminek értelmében az iskolákban kötelező a falakra keresztet helyezni. Hát mostantól nem kötelező lesz, hanem tilos, mivelhogy „sérti a diákok vallásszabadsághoz fűződő jogait”. Bordeaux zöldpárti polgármestere a karácsonyfa-állítást tiltotta be, Cremonában a betlehemépítéssel hagytak föl, amit a francia Bé­ziers-ben bírói rendelettel be is tiltottak. Az ok mindig hasonló: a kereszténységhez kötődő szimbólumok nyilvános megjelenése sérti a muszlimokat.

Csakhogy ez ordas nagy hazugság. Aki nem hiszi, utazzon el az arab világ bármely nagyvárosába Ammantól Bagdadig, Damaszkusztól Dubajig. A járványra való tekintettel, takarékosságból megtehetjük ezt virtuálisan is, de akár így, akár úgy, a lényeg ugyanaz: mindenütt keresztény templomokkal fogunk találkozni, tornyaikon jó nagy keresztekkel, s karácsony táján a muzulmán településeken karácsonyfák tömegét és utcai betlehemek sokaságát láthatjuk számos közterületen.

Joseph Soueid maronita atya szerint a multikulturális Libanonban a nyilvános helyeken közönségesek a betlehemek, bármerre jársz, karácsonyi díszítéssel találkozhatsz, még a muszlimok által lakott városokban is. Muszlim barátai is mind állítanak karácsonyfákat, s néhányuk otthonában a kis Jézus is megtalálható. Teherán központjában, a Mirza Shirazi Avenue és az Ostaad Nejatollahi környékén, ahol sok iráni keresztény él, a kirakatokban és a bevásárlóközpontok bejáratánál karácsonyfákat látni, az üzletekben betlehemeket Szűz Máriával, Józseffel és a kisded Jézussal.

Miközben a politikailag korrekt nyugati menedzserek a keresztény (eredetű) ünnepek idején „Season’s greetings”-eket küldözgetnek, Mahmud Ahmadinezsád korábbi iráni elnök néhány éve karácsonyi üdvözlettel fordult a világ keresztényeihez, a szeretet és béke küldöttének születése alkalmából köszöntve őket. Egy muszlim vallási vezető azzal üdvözölte húsvétkor Louis Raphaël Sako bagdadi érseket, hogy „Krisztus valóban feltámadt”. De még az említett Béziers-ben is részt vettek a helyi muszlim közösség képviselői a betlehem felavatásán – amíg rájuk hivatkozva be nem tiltották azt…

A kultúrharc ódiumát sunyi módon a muszlimokra hárító álságos hozzáállást a legnyilvánvalóbban egy közelmúltbeli londoni eset leplezte le, amikor egy keresztény nonprofit szervezet reklámidőt szeretett volna vásárolni a brit mozikban. A hirdetés egy angol szójátékkal (Christmas begins with Christ – a karácsony [szó] Krisztussal kezdődik) kívánta az ünnep eredeti értelmére felhívni a figyelmet. Nem fogják kitalálni: a Digital Cinema Media betiltotta a kisfilmet – mert az „túl vallásos” volt. Ennyi.

A szerző újságíró