Nem, kedves miniszterelnök úr, Bóka János nem gyalázta meg senkinek az emlékét, csak együttérzését fejezte ki közvetett módon azon minisztériumi dolgozók, állami intézményekből, cégektől kirúgott alkalmazottak, patrióta újságírók, médiamunkások ezreivel, akiket az ön forradalmi hevülete létbizonytalanságba taszított már az első hat hét kormányzása alatt, és persze azokkal is, akik még nem is sejtik, milyen pusztító jövő vár rájuk az ön és az önt körülvevő hatalomtól megrészegült társaság demokráciafelfogása és jogértelmezése következtében. Csak halkan jegyzem meg, hogy annak a Fidesznek, amelyiket ön a demokrácia és a jogállamiság leépítésével vádol, sokkal mérsékeltebb és visszafogottabb volt a hatalomgyakorlása, mint a jelenlegi. Az egy Baka-ügyet tudják felhozni, amikor a legfelsőbb bíróság elnökét úgy fosztották meg székétől, hogy megszüntették a hivatalát, és helyébe létrehozták a Kúriát. De ha száz ilyen ügyet tudna Magyar Péter sorolni, akkor sem hatalmazná föl semmi arra, hogy most ő még nagyobb lendülettel tiporja sárba a sokat emlegetett jogállamot. Hiszen miért kellett akkor a kormányváltás? Minek a változás oly nekibuzdult akarása, ha épp a lényeg nem változik? És akkor még a hatósági jogkörökkel felruházott parlamenti vizsgálóbizottságokról, a padlássöprések időszakának sötét hangulatát idéző vagyonvisszaszerzési hivatal felállításáról és a kormány politikai szándékai alá gyűrt rendőrségről, ügyészségről még nem is beszéltünk. Itt bizony az ötvenes évek restaurációja folyik. De hívták már mások jakobinus diktatúrának, vörösterrornak is vérmérséklettől függően a kialakulóban lévő struktúrát. És igaza van Magyar Péternek, még nem akasztanak. De figyelve az általa naponta használt közösségi média gyűlölettől felajzott kommentszekcióját, az igény már megvan rá.

Térjünk vissza egy kicsit Bóka János azon kérdéséhez, miért nem írják bele az alaptörvénybe, hogy az összes ellenzéki képviselő mandátuma megszűnik. Nos, az ötlet magja termékeny talajba hullott. Tizenkét évben, vagyis három ciklusban korlátoznák ugyanis az országgyűlési képviselők mandátumának hosszát. Magyar Péter szerint ez elegendő időszak a haza szolgálatára, még a legnagyobb szabású országépítő terveket is meg lehet valósítani ennyi idő alatt. Ha jól értem, soha többé nem indulhatok országgyűlési választásokon a saját hazámban? – fakadt ki a hír hallatán Kunhalmi Ágnes, aki azért lépett vissza az indulástól legutóbb, hogy ezzel is segítse a Tisza áradását és a változás eljövetelét. Pedig egyrészt azt ígérte a miniszterelnök, hogy nemcsak megemeli a kalapját azok előtt, akik visszaléptek, de nekik lesz erkölcsi alapjuk arra is, hogy újra elinduljanak. – A népnek ezt mondta minden gyűlésén – tette hozzá jogos felháborodással. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer Kunhalmi Ágnessel kerülök egy platformra, de engem már a lex Orbán vitája közben izgatott, miért érez különös vonzalmat a jelenlegi kormányfő az általános választójog korlátozására. Akkor úgy merült fel a kérdés, valóban kapott-e felhatalmazást arra a győztes, hogy több milliónyi választópolgárt megfosszon a választás lehetőségétől, korlátozhatja-e, kit támogassunk miniszterelnök jelöltként a következő voksoláson. Demokrata ember már erre is azt válaszolja, hogy nem. De a most napvilágot látott ötlet egyenesen vérlázító, arcul köpése mindannak, amit eddig a demokráciáról, választhatóságról és választójogról gondoltunk. Első ránézésre nem is lehet érteni, mit akar ezzel elérni a róla szóló film főhősét alakító kormányfő. Kicsit jobban mögé nézve a döntésnek, látható lesz, hogy a jelenlegi Fidesz-frakció fele tulajdonképpen elveszítené mandátumát, de még a Mi Hazánk soraiban is van olyan, aki lehúzott már egy tucat évet a haza szolgálatában. Olyan emberek is a korlátozás hatálya alá kerülnének, mit a miniszterelnök úr gyerekkori pajtása, egyetemi padtársa, családi jóbarátja, akivel láthatóan nem tud mit kezdeni a parlamenti performanszai során. Gulyás Gergelyről beszélek, akinek frakcióvezetői megbízása zseniális húzás volt, mert tőle folyamatosan úgy viselkedik Magyar Péter, mint aki erőspaprikát evett, ami marja a nyelőcsövét, de még a szemét is megdörzsölte csípős kézzel. Talán ezért akar tőle gyorsan megszabadulni? Mindenesetre Bóka János ironikus felvetése varázsütésre valósággá válhat, fölvetődött ugyanis, hogy akár nyolc évben is limitálni lehetne egy képviselőség élettartamát. A demokrácia és a jogállamiság még nagyobb dicsőségére. Én alapvetően ellene vagyok a választójog bármiféle korlátozásának, de mondjuk ki bátran, ennél még az is demokratikusabb ötlet, hogy írni-olvasni nem tudók ne szavazhassanak. És az elitellenes elképzelés elitista változata, amit hívjunk mondjuk vagyoni cenzusnak, az sem antidemokratikusabb semmivel. Rákosi elvtárs majd megmondja, kire lehet szavazni és kire nem. Csak azt nem értem, miért csodálkozik ennyire, amikor néven nevezik.