Telitalálat

A kis budai lottózóban mellém telepedett egy férfi. Ápolatlan benyomást keltett. Lehámozta kezéről a kötött kesztyűt, fekete, kopottas kucsmáját az ölébe rejtette és szuszogott. A hideg rózsát rajzolt az orra köré. Kis időbe tellett, amíg meggémberedett ujjaival írószerszámot bányászott elő, maga elé vette a szelvényt és hosszas gondolkodás után beikszelte a 7-est. Volt benne valami az olyan emberek tekintetéből, akik egyre mélyebben ássák maguk alatt a gödröt.– Rongy idő – nyikorogtam, emberszeretetet csiholva ki magamból, de a szomszédom rám sem hederített, el volt foglalva a szelvénnyel, amelyen másodjára megjelölte a 37-est. Újabb erős szuszóka, hátra is dőlt a széken, aztán kipécézte a papíron a 34-est. Megint a már megtapasztalt mozdulatsor: hátradőlt, összeráncolta a szemöldökét, majd rajzolt tovább, és – ha emlékezetem nem csal – beikszelte a 82-est és a 87-est.– Megmelegedett? – erősködtem a beszéddel, de az én emberem azt sem felelte rá, hogy bű vagy bá, ezért aztán jobbnak láttam végleg a magam dolgával törődni. Jöttek-mentek az emberek a lottózóban, arcukon a remény csillagporával – ő maradt. Egy váratlan pillanatban aztán ismét a szelvény fölé meredt és hatodik számnak megjelölte az 1-est. Ezután sebesen szaladt a keze és további három számra véste rá az ikszet. És mint az olyan ember, akinek kevés futja már az örökkévalóságból, meg sem állt addig, amíg a kilencven számon nem állt ott a kézjegye!– Ebben a pillanatban földöntúli mosoly jelent meg a férfi arcán, akit most már többen bámultunk, anélkül, hogy szóltunk volna hozzá. A következő percben emberünk felállt, odament a pénztárhoz, és az ablakon át benyújtotta a telitalálatos lottószelvényt. A pénztárosnő elvette a kezéből, matatott valamit a szelvénnyel, majd közölte, hogy elküldi az égieknek, és útjára bocsátotta a férfit, aki ezek után se szó, se beszéd, kibotorkált a helyiségből.A pénztáros kisasszonytól később megtudtuk, hogy néhány éve egy autóállat ütötte el a közeli kereszteződésben a férfi kisfiát, és a gyerek halála óta e számkivetett bárány egyetlen szelvényen valamennyi számot beikszeli, és úgy távozik, mint aki megnyerte az ötöst. És a temérdek pénzzel majd hírt visz odaátra, a fiának...Mostanában azonban nem látták. Egyesek tudni vélik, hogy megsajnálták az angyalok és felrepítették az égbe őt is, ahol Szent Péternek éppen szüksége volt valakire, aki járatos a számok tengerében.Móra múzeumigazgató úrnak igaza van: a földet az éggel nem Jákob lajtorjája köti össze, hanem a jajszó.