Hétfőn az Európai Unió állam- és kormányfői jóváhagyták Brüsszelben azt a szerződést, amely az állandó euróövezeti pénzügyi stabilitási mechanizmus (ESM) létrehozásáról rendelkezik. Az ESM várhatóan 500 milliárd eurós hitelezési és garanciakerettel kezdi meg működését júliusban. Eldőlt az is, hogy Nagy-Britannia mellett Csehország sem csatlakozik egyelőre a szigorú költségvetési fegyelmet előíró új pénzügyi unióról szóló szerződéshez.
Természetesen az adósságválság által megroppantott Görögország sem maradhatott ki a napirendből: vezető uniós tisztviselők szerint még a héten megszülethet a megállapodás Athén és magánhitelezői között, továbbá az új pénzügyi támogatási programmal kapcsolatban is előrelépést várnak.
Az euróválsággal kapcsolatban a gazdasági elemzőcégek már mindent vizionáltak 2012-re, a „világvégétől” (valutaövezet felbomlása) kezdve az elhúzódó recesszión keresztül a kilábalásig szinte mindent lefedtek. Európai adósságkörképünk második részében a válság szempontjából fontosabbnak tűnő, jelentősebb gazdasági adatokra támaszkodva most az unió elit országaiként számon tartott nagyobb gazdaságokkal foglalkozunk.
Az unió „mintaállamai”
Annak ellenére, hogy Németország rendelkezik a legnagyobb adósságállománnyal az EU-n belül, mégis amolyan mintaállamként tekintenek rá: exportja rekordokat döntöget, belső piaca stabil, adósságait tartósan alacsony kamatokon tudja finanszírozni. Továbbá az is jelzésértékű, hogy Németország megúszta a Standard & Poor’s „szanálását”.
A német gazdaság az idén is növekedéssel számolhat, igaz, minimálissal: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint 0,3 százalék, míg a német kormány szerint 0,75 százalék lehet a gazdasági bővülés a tavalyi 3 százalék után. A lassulás jelentős ugyan, de a foglalkoztatás, valamint a költségvetés bevételei remekül alakulnak Európa legnagyobb gazdaságában.
Utóbbira a legjobb példa, hogy decemberben 70,8 milliárd euró adóbevétele keletkezett a német államnak. Ez nagyságrendileg a következő görög mentőcsomag fele! A munkaerőpiacon – szemben az európai tendenciákkal – folytatódik a foglalkoztatottak számának növekedése, s tovább csökken a munkanélküliségi ráta is, egészen 6,8 százalékra.
Nehéz negatívumokat találni a német gazdasággal kapcsolatban, de azért van, amivel a németek is csak küszködnek. A magas foglalkoztatottság ellenére még mindig rendkívül magas a feketegazdaság volumene. A német alkalmazott gazdasági kutatások intézete szerint minden hetedik megtermelt euró adózás nélkül kerül az állampolgárok zsebébe, mely az elemzők szerint a GDP mintegy 13,4 százalékát teheti ki.
Németország eurómilliárdokat öl bele az adósságválság elleni küzdelembe. Mondhatnánk, példamutatóan jár el, amikor kiveszi a részét a bajba jutott Görögország megmentésében. Ugyanakkor egyre hangosabbak azok a hangok is, amelyek „Merkozy” – Angela Merkel német kancellár, valamint Nicolas Sarkozy francia államfő – erőfeszítéseit érik. A legutóbbi ilyen „hang” Romano Prodié, az Európai Bizottság korábbi elnöké volt.
Az olasz politikus keményen odaszólt az unió vezetőinek. Szerinte Olaszország „elvárja, hogy a következő EU-csúcstalálkozó ne elégtelen és ködös intézkedésekkel érjen véget, amelyek képtelenek véget vetni a spekulációnak és reményt adni egy új európai korszak kezdetének”.
Az S&P január közepén leminősítette – többek között – Franciaországot is, megvonva így a második legnagyobb valutauniós gazdaságtól a lehetséges legjobb, „AAA” államadós-besorolást. Az okok között a tavaly december 9-i EU-válságcsúcs eredményei – pontosabban eredménytelenségei – állnak. A hitelminősítő szerint „a megállapodás nem hozott olyan mértékű áttörést, amelyre az euróövezet pénzügyi problémáinak teljes körű kezeléséhez lett volna szükség”.
Sarkozynek az európai adósságválságon túl a hazai porondon is van elég problémája: április végén ugyanis elnökválasztásra kerül sor Franciaországban, s jelenleg messze nem Sarkozy tűnik befutónak. Olyannyira nem, hogy maga az államfő nyilatkozta, hogy ha veszít, abbahagyja a politikát. Erre meg is van az esély: a múlt heti felmérések szerint a szavaztok 23 százalékára számíthat, míg legfőbb riválisa, a szocialista Francois Hollande 30 százalékot kaphat az első fordulóban.
A francia gazdaság ráadásul egyre több sebből kezd vérezni: növekszik a munkanélküliség, gyengülnek a növekedési kilátások, s az államadósság finanszírozása is egyre nagyobb nehézséget jelent. Bár utóbbit jelenleg némiképp enyhíti az általános piaci bizalomjavulás az euróövezetben. A munkanélküliség ugyanakkor Franciaországban is egyre nagyobb probléma: a tavalyi 9,9 százalékról az idén várhatóan 10,6 százalékra nő a munkanélküliségi ráta. A gazdasági növekedés a tavalyi 1,6 százalékról pedig tovább tovább csökken: a francia kormány rontotta is előrejelzését 1,0 százalékról 0,5 százalékra, míg az IMF szerint csupán 0,2 százalékos bővülés várható 2012-ben.
Az euróövezeten kívül
David Cameron miniszterelnökkel az élen, Nagy-Britannia korábban már többször figyelmeztetett, hogy Európa könnyedén „kétsebességűvé” válhat, amennyiben követik a francia–német irányvonalat. Kezdődött ez a fiskális paktummal, amelyet Nagy-Britannia meg is vétózott a december eleji uniós csúcson. Az ellentét azóta sem enyhült az euróövezet vezető államai és a valutaunión kívüli legnagyobb EU-s gazdaság között.
Cameron korábban már nemegyszer belerúgott a közös valutába, de január elején már barátibb hangot is képes volt megütni, s szerinte „az eurózóna valószínűleg egyben marad”. A január végi, davosi Világgazdasági Fórumon pedig már ösztönözte is az uniós vezetőket, s „bátrabb válságkezelő lépésekre” szólította fel őket.
A miniszterelnök szóvivője még decemberben talált olyat mondani, hogy „mi már bevezettünk egy hiteles hiánycsökkentő tervet, s ez a hitelesség már látható a brit kötvények kamatain is”. Ez tény. Ugyanakkor azok is tények, amelyeket a brit statisztikai hivatal (ONS) közölt az elmúlt hetekben, s ezek már korántsem festenek rózsás képet a brit gazdaságról. Az ONS szerint másfél évtizede nem volt olyan magas a munkanélküliek száma Nagy-Britanniában, mint tavaly novemberben.
A növekedéssel sem állnak jól a britek: az ONS szerint a tavalyi utolsó negyedévben vissza is esett a gazdaság teljesítménye. Londoni elemzők szerint Nagy-Britannia technikai értelemben valószínűleg ismét recesszióban van, tehát jó eséllyel az idei első negyedévben is csökken a gazdasági teljesítmény. A becsült adatok alapján így a tavalyi egész éves növekedés 0,9 százalék lehetett, míg a Centre for Economics and Business Research prognózisa szerint a brit gazdaság növekedése várhatóan a következő öt évben is gyenge marad, s 2012-ben várhatóan 0,4 százalékkal csökkenni fog.
Végül essen szó hazánkról is, ha már az Európai Parlamentben január közepén óriási sztárok voltunk, s az unió számos problémája mellett időt szakítottak Magyarországra is… Ha pusztán a statisztikai adatokat vesszük figyelembe az adósságállományok szintjén, tökéletesen látható, hogy hazánk semmiben sem marad le az uniós „élmezőnytől”.
Az adósságállomány GDP-hez viszonyított adatai alapján gyakorlatilag egy kalapban vagyunk a fentebb említett országokkal. Viszont az is tény, hogy a magyar gazdaság gyenge lábakon áll, ezért is van szükség az IMF-től várt védőhálóra, amelyről a megállapodás a mindig jól értesült londoni elemzők szerint márciusra meg is születhet.
A brüsszeli történések is kezdenek lecsengeni, a múlt héten erősödött a tőzsde, valamint szárnyalt a forint is, míg az Államadósság Kezelő Központ jelentős hozamcsökkenések mellett tartott sikeres állampapír-aukciót. Ezek mind-mind egymást erősítő folyamatok, ami jó hír a magyar gazdaságra nézve, s talán a nemzetközi befektetők is hasonló módon közelítik meg hazánkat.
