Nehéz negatívumokat találni a német gazdasággal kapcsolatban, de azért van, amivel a németek is csak küszködnek. A magas foglalkoztatottság ellenére még mindig rendkívül magas a feketegazdaság volumene. A német alkalmazott gazdasági kutatások intézete szerint minden hetedik megtermelt euró adózás nélkül kerül az állampolgárok zsebébe, mely az elemzők szerint a GDP mintegy 13,4 százalékát teheti ki.
Németország eurómilliárdokat öl bele az adósságválság elleni küzdelembe. Mondhatnánk, példamutatóan jár el, amikor kiveszi a részét a bajba jutott Görögország megmentésében. Ugyanakkor egyre hangosabbak azok a hangok is, amelyek „Merkozy” – Angela Merkel német kancellár, valamint Nicolas Sarkozy francia államfő – erőfeszítéseit érik. A legutóbbi ilyen „hang” Romano Prodié, az Európai Bizottság korábbi elnöké volt.
Az olasz politikus keményen odaszólt az unió vezetőinek. Szerinte Olaszország „elvárja, hogy a következő EU-csúcstalálkozó ne elégtelen és ködös intézkedésekkel érjen véget, amelyek képtelenek véget vetni a spekulációnak és reményt adni egy új európai korszak kezdetének”.
Az S&P január közepén leminősítette – többek között – Franciaországot is, megvonva így a második legnagyobb valutauniós gazdaságtól a lehetséges legjobb, „AAA” államadós-besorolást. Az okok között a tavaly december 9-i EU-válságcsúcs eredményei – pontosabban eredménytelenségei – állnak. A hitelminősítő szerint „a megállapodás nem hozott olyan mértékű áttörést, amelyre az euróövezet pénzügyi problémáinak teljes körű kezeléséhez lett volna szükség”.
Sarkozynek az európai adósságválságon túl a hazai porondon is van elég problémája: április végén ugyanis elnökválasztásra kerül sor Franciaországban, s jelenleg messze nem Sarkozy tűnik befutónak. Olyannyira nem, hogy maga az államfő nyilatkozta, hogy ha veszít, abbahagyja a politikát. Erre meg is van az esély: a múlt heti felmérések szerint a szavaztok 23 százalékára számíthat, míg legfőbb riválisa, a szocialista Francois Hollande 30 százalékot kaphat az első fordulóban.
