Magyarország nem maradt le az elittől

Az adósságválság nem kíméli az erősebb lábakon álló gazdaságokat sem: az Európai Unió tagállamaiban folyamatosan nő az eladósodottság mértéke. Németország tartja magát, míg Franciaország már több sebből vérzik.

Nehéz negatívumokat találni a német gazdasággal kapcsolatban, de azért van, amivel a németek is csak küszködnek. A magas foglalkoztatottság ellenére még mindig rendkívül magas a feketegazdaság volumene. A német alkalmazott gazdasági kutatások intézete szerint minden hetedik megtermelt euró adózás nélkül kerül az állampolgárok zsebébe, mely az elemzők szerint a GDP mintegy 13,4 százalékát teheti ki.

Németország eurómilliárdokat öl bele az adósságválság elleni küzdelembe. Mondhatnánk, példamutatóan jár el, amikor kiveszi a részét a bajba jutott Görögország megmentésében. Ugyanakkor egyre hangosabbak azok a hangok is, amelyek „Merkozy” – Angela Merkel német kancellár, valamint Nicolas Sarkozy francia államfő – erőfeszítéseit érik. A legutóbbi ilyen „hang” Romano Prodié, az Európai Bizottság korábbi elnöké volt.

Az olasz politikus keményen odaszólt az unió vezetőinek. Szerinte Olaszország „elvárja, hogy a következő EU-csúcstalálkozó ne elégtelen és ködös intézkedésekkel érjen véget, amelyek képtelenek véget vetni a spekulációnak és reményt adni egy új európai korszak kezdetének”.

Az S&P január közepén leminősítette – többek között – Franciaországot is, megvonva így a második legnagyobb valutauniós gazdaságtól a lehetséges legjobb, „AAA” államadós-besorolást. Az okok között a tavaly december 9-i EU-válságcsúcs eredményei – pontosabban eredménytelenségei – állnak. A hitelminősítő szerint „a megállapodás nem hozott olyan mértékű áttörést, amelyre az euróövezet pénzügyi problémáinak teljes körű kezeléséhez lett volna szükség”.

Sarkozynek az európai adósságválságon túl a hazai porondon is van elég problémája: április végén ugyanis elnökválasztásra kerül sor Franciaországban, s jelenleg messze nem Sarkozy tűnik befutónak. Olyannyira nem, hogy maga az államfő nyilatkozta, hogy ha veszít, abbahagyja a politikát. Erre meg is van az esély: a múlt heti felmérések szerint a szavaztok 23 százalékára számíthat, míg legfőbb riválisa, a szocialista Francois Hollande 30 százalékot kaphat az első fordulóban.

A francia gazdaság ráadásul egyre több sebből kezd vérezni: növekszik a munkanélküliség, gyengülnek a növekedési kilátások, s az államadósság finanszírozása is egyre nagyobb nehézséget jelent. Bár utóbbit jelenleg némiképp enyhíti az általános piaci bizalomjavulás az euróövezetben. A munkanélküliség ugyanakkor Franciaországban is egyre nagyobb probléma: a tavalyi 9,9 százalékról az idén várhatóan 10,6 százalékra nő a munkanélküliségi ráta. A gazdasági növekedés a tavalyi 1,6 százalékról pedig tovább tovább csökken: a francia kormány rontotta is előrejelzését 1,0 százalékról 0,5 százalékra, míg az IMF szerint csupán 0,2 százalékos bővülés várható 2012-ben.

Az euróövezeten kívül

David Cameron miniszterelnökkel az élen, Nagy-Britannia korábban már többször figyelmeztetett, hogy Európa könnyedén „kétsebességűvé” válhat, amennyiben követik a francia–német irányvonalat. Kezdődött ez a fiskális paktummal, amelyet Nagy-Britannia meg is vétózott a december eleji uniós csúcson. Az ellentét azóta sem enyhült az euróövezet vezető államai és a valutaunión kívüli legnagyobb EU-s gazdaság között.

Cameron korábban már nemegyszer belerúgott a közös valutába, de január elején már barátibb hangot is képes volt megütni, s szerinte „az eurózóna valószínűleg egyben marad”. A január végi, davosi Világgazdasági Fórumon pedig már ösztönözte is az uniós vezetőket, s „bátrabb válságkezelő lépésekre” szólította fel őket.

A miniszterelnök szóvivője még decemberben talált olyat mondani, hogy „mi már bevezettünk egy hiteles hiánycsökkentő tervet, s ez a hitelesség már látható a brit kötvények kamatain is”. Ez tény. Ugyanakkor azok is tények, amelyeket a brit statisztikai hivatal (ONS) közölt az elmúlt hetekben, s ezek már korántsem festenek rózsás képet a brit gazdaságról. Az ONS szerint másfél évtizede nem volt olyan magas a munkanélküliek száma Nagy-Britanniában, mint tavaly novemberben.

A növekedéssel sem állnak jól a britek: az ONS szerint a tavalyi utolsó negyedévben vissza is esett a gazdaság teljesítménye. Londoni elemzők szerint Nagy-Britannia technikai értelemben valószínűleg ismét recesszióban van, tehát jó eséllyel az idei első negyedévben is csökken a gazdasági teljesítmény. A becsült adatok alapján így a tavalyi egész éves növekedés 0,9 százalék lehetett, míg a Centre for Economics and Business Research prognózisa szerint a brit gazdaság növekedése várhatóan a következő öt évben is gyenge marad, s 2012-ben várhatóan 0,4 százalékkal csökkenni fog.

Végül essen szó hazánkról is, ha már az Európai Parlamentben január közepén óriási sztárok voltunk, s az unió számos problémája mellett időt szakítottak Magyarországra is… Ha pusztán a statisztikai adatokat vesszük figyelembe az adósságállományok szintjén, tökéletesen látható, hogy hazánk semmiben sem marad le az uniós „élmezőnytől”.

Az adósságállomány GDP-hez viszonyított adatai alapján gyakorlatilag egy kalapban vagyunk a fentebb említett országokkal. Viszont az is tény, hogy a magyar gazdaság gyenge lábakon áll, ezért is van szükség az IMF-től várt védőhálóra, amelyről a megállapodás a mindig jól értesült londoni elemzők szerint márciusra meg is születhet.

A brüsszeli történések is kezdenek lecsengeni, a múlt héten erősödött a tőzsde, valamint szárnyalt a forint is, míg az Államadósság Kezelő Központ jelentős hozamcsökkenések mellett tartott sikeres állampapír-aukciót. Ezek mind-mind egymást erősítő folyamatok, ami jó hír a magyar gazdaságra nézve, s talán a nemzetközi befektetők is hasonló módon közelítik meg hazánkat.