Változnak az idők – no de ennyire? Ha létezett a magyar közönség számára az 1990-es évtizedben gyűlölt pólós, Alessandro Campagna volt az. Nemcsak azért, mert Kemény Dénes szövetségi kapitány 1997-es színre lépéséig az olaszok minden komolyabb tornán monoton legyőzték a mieinket, hanem azért is, mert a nápolyi származású Campagna vérbeli maffiózó módjára iktatta ki játékosainkat, az emlékezetes, 1994-es római bunyóban is vezér szerepet vállalt.
Szombat este, Székesfehérvárom azonban már joviális, elegáns, szemüveges úrként fogadta a bemutatásnál a publikum tapsát, és fiai 11-8-as veresége dacára az ellenfél és a játékvezetők irányában is mindvégig maximális tisztelettel viseltetett, a medencéből vesztesen és törődötten kikászálódó tanítványaival pedig egyenként pacsizott. Sőt, pár perc múltán, amikor alkalmunk nyílt beszélgetni, velünk is ezt tette.
- Campagna úr, egyetért azzal, hogy általában szenzáció számba megy, ha simán, három góllal kikap a világbajnok?
- Általában igen.
- Most mégsem tűnik meglepettnek vagy bosszúsnak, a legkevésbé sem. Miért nem?
- Először is, nem gondolom, hogy érdemtelenül lettünk volna tavaly Sanghajban világbajnokok. Igaz, hogy senki nem várt minket az első helyre, talán még mi magunk sem, de rengeteget dolgoztunk és fejlődtünk annak érdekében, hogy mégis így legyen. Másrészt az is igaz, meg kell szoknunk, hogy világbajnokok vagyunk, ez felelősséggel is jár, aminek minden mérkőzésen meg kell felelni. Most nem sikerült.
- Január 16-án, Eindhovenben ugyanez a két csapat vívja az Európa-bajnokság nyitónapjának rangadóját. A mostani barátságos 11-8-ből milyen következtetések vonhatók le a közelgő tétmérkőzésre?
- Olyanok, amilyeneket eddig is tudtunk. Hogy a magyarok, akiket most a meccs elején nagyon elengedtünk, kiválóak, és ha le akarjuk győzni őket, nem egyénileg kell föléjük kerekednünk, hanem mint csapat. Az eddigi eredményeinket is ennek köszönhetjük.
- Ez egyben játékosai képességeinek elegáns, burkolt kritikája is? Ha összeveti a mai olasz csapat erejét a húsz évvel ezelőtti, barcelonai olimpiai bajnok gárdáéval, amelynek ön is tagja volt, mire jut?
- Nem vetem össze. Az elmúlt húsz évben rengeteget változott a vízilabda, és aki ma sikeres akar lenni, annak taktikailag éretten, fegyelmezetten, racionálisan, rendszerben kell pólóznia. Mi mindig erre törekszünk.
- Ha már a régi, inkább az önök számára szép időket elevenítettük fel, hajdan a magyar-olasz meccs számított a pólóvilág csúcseseményének. Ma mekkora e párharc rangja?
- Számomra változatlanul nagyon nagy. Mindig különleges élmény a magyarokkal játszani. Ha kikapunk, akkor is.
