Ojan bályosak

Ha mégis elszomorodhatunk kissé, az azért van, mert hajdan ebben a parlamentben mégiscsak Mikszáth Kálmánok, Tiszák és Bethlenek ültek.

Fotó: Máthé Zoltán Forrás: MTI

De végül is miért vagyunk maximalisták? Mert hát itt van például a Bangóné. Van neki érettségije, sőt a Budapesti Gazdasági Főiskolán még valami diplomát is szerzett magának.

Aztán itt a Kunhalmi. Róla ezt írja az elektronikus lexikon: „1998-tól 2002-ig a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatos tanulója volt. (…) 2004–2009 között a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán kommunikáció szakos hallgató volt. 2005–2011 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának politológia szakát végezte el.” És ők ketten például azonnal le tudták írni helyesen azt, hogy „illendő”. Kicsit tétováztak, előbb leírták egy l-lel, de végül a jó megoldást választották. Ez a koncentráció viszont annyira felemésztette erejüket, hogy a „fojt” már nem sikerült, csak „folyt”-ra.

Mi azonban örvendjünk az apró sikereknek is. És tegyük mindjárt hozzá, hogy az a kis papírlap a nevezetes felirattal az MSZP kollektív munkájának gyümölcse. A remekül sikerült tiltakozó akcióról készült felvételek tanúsága szerint ott mosolyog a háttérben Harangozó Tamás is, ő pedig egyenesen doktor, jogi doktor, és látta a „folytot”, és tetszett neki. – Jó lesz ez, lányok! – mondta dr. Harangozó, és odasettenkedett, hogy rá is süssön egy kevés az ellenzéki napocskából.

Ők így együtt ilyen hülyék (bocs, hüjék). De mondom még egyszer: ne legyünk igazságtalanok. Sok-sok tollbamondás, gyakorlás: gólya, bagoly, viszont fürj – fog ez menni.

Amúgy Kunhalmi az MSZP oktatáspolitikusa is egyben, ebből következően van egy másik járható út: meg kell reformálni az iskolát! Innentől kezdve mindjárt jobban érthető, miért olyan elszánt ellenségei a Bangónék meg a Kunhalmik ennek a „poroszos” oktatásnak meg a túl sok tananyagnak.

Hát ki a fene tud ennyi szót helyesen leírni, mi a fenéért van szükség j-re meg ly-ra, amikor ugyanúgy kell kimondani? Sőt a leszt is két esszel mondjuk, de csak eggyel írjuk, szegény gyerekek. Szegény Bangóné, szegény Kunhalmi. Rejtő is érezte már ezt, amikor megírta a Tizennégy karátos autóban ezt a párbeszédet: – Uram, miért nem vette figyelembe az elsőbbségadás kötelező táblát? – Uram, én vezetés közben nem érek rá hieroglifákat megfejteni…

Na ugye. Hát hogy érne rá két ilyen elszánt amazon tiltakozás közben holmi j betűkkel foglalkozni? Amúgy, ha mégis elszomorodhatunk kissé, az azért van, mert hajdan ebben a parlamentben mégiscsak Mikszáth Kálmánok, Tiszák és Bethlenek ültek. És onnan nézvést mégiscsak elég szembetűnő a hanyatlás. Mikszáthtól Bangónéig – ez azért nem egy sikertörténet, még kevésbé diadalmenet.

Bár az ilyen felvetés valószínűleg nem illendő. De azért reménykedjünk, hogy a sok-sok „folytás” meg a Tordai Bence mégsem fog elvezetni mondjuk az ukrajnai állapotokig, ahol az úri közönség verekedni szokott a parlamentben, csakúgy, mint Rejtő Szilvakék Paradicsomában.

Akkor már inkább tegyünk ki angol mintára egy asztalt az ülésterem közepére, és azt lehessen ütni a Tordai helyett. S ha már ott egy asztal, a szünetekben annál is lehetne tollba mondani. – Bangóné, Kunhalmi! Vegyetek elő papírt, ceruzát! Írjátok: bagoly, gólya, hajó…

Azt lesz még érdekes megfigyelni, milyen visszhangja lesz a két agysebésznő produkciójának. Én az örkényi megoldásra tippelek, tudják, amikor az őrnagy ároknak nézi az árnyékot, és átugorja. Attól kezdve pedig mindenki átugorja. Igen, kicsit félek, hogy most majd elkezdődik egy vita, miszerint a „folyt” így is jó.

Mindenesetre, ha ezek egyszer nyernének, biztosan nem fogják felkérni köztársasági elnöknek Grétsy Lászlót.