Jelentéseiket, panaszaikat, sirámaikat az éppen soros főhadiszállásra, az éppen soros kamarillának küldik. Hol ennek, hol annak nevezik magukat, de a téveszméket mindig megtalálják, mint ahogy azokat is, akiknek érdekük őket támogatni. Sajnálatos módon időnként hatalomra kerülnek, olyankor megnyomorítanak, kirabolnak, tönkretesznek minket.
A ’48-asok mindenüket feláldozták a hazáért, a nemzetért, a szabadságért. A maiak meg pontosan fordítva tennék: föláldoznák a hazát, a nemzetet és a szabadságot saját magukért.
„A magyarok történetének vezércsillaga a szabadság, és a szabadság gondolata a kereszténységből fakad” – mondta a miniszterelnök ünnepi beszédében. Március 15. ezt az utat mutatja: csak a keresztényi alázat és a nemzeti büszkeség hozhatja el a győzelmet. Szabadságharcainkat vérbe fojtották ugyan, hosszú távon mégis diadalmaskodtunk. Mert volt büszkeségünk, hogy ne adjuk föl önmagunkat, és volt erőnk, hogy ne térjünk le a kijelölt útról.
A magyar forradalom szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, de lényegében egyedül jutott el a szabadságharcig. A kommunista diktatúra ellen is csak mi mertünk fegyvert ragadni 1956-ban. Úgy látszik, nekünk ez a történelmi szerep jutott. Vállaljuk hát büszkén továbbra is!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!