Hiszem, hogy valahol, mélyen, vagy inkább fent, a magasban, igenis a rend az úr. Még a legreménytelenebb értékvesztés és eszementség idején is. E hitem általánosságban és hosszú távon rendíthetetlen, ám mindennapi iszonyatok, büntetlenül maradt vétkek, igazságtalanságok láttán, hallatán olykor átmenetileg megrendül.
Magyar Péter „udvarol”: mint a füttyögő melós három tüske után
Öntsünk Tisza-vizet a pohárba! De mielőtt súlyos fertőzésnek tennénk ki magunkat, elegáns mozdulattal löttyintsük is ki.