A kínaiak pedig, több másik nagyhatalommal ellentétben, nem kötik ideológiai exporthoz a befektetéseiket. A Belgrád–Budapest vasútvonal nem kommunista vasút lesz, hanem egy eszköz, amelyen a lehető legtöbb árut szeretnének Európa belsejébe szállítani, rajtunk keresztül. A többi között erről is szó esett az említett pekingi konferencián. Legalábbis a nyilvános részén.
Hogy a kommunista utódpártoknak fenntartott zárt részlegen miről tanácskoztak, azt értelemszerűen nem tudjuk. De a mi szürke pártelnökünk itt mégiscsak kaphatott egy kis vörös árnyalatot, mert azóta sem hajlandó ez ügyben nyilatkozni. Pedig már majd szétfeszít bennünket a tudásvágy, milyen titkos ideológiai és/vagy piaci üzleteket köthetett Tóth Bertalan.
Eladta volna a kínai kommunista pártnak az MSZ(M)P pártvagyonát? Hát hiszen abból már csak az internacionálé maradt egy kopott lemezen. Vagy kampánykiképzést tartott arról szegény kínaiaknak (és a volt kommunista utódpártoknak), hogyan veszítsük el a hatalmat úgy, hogy soha többé a közelébe se kerüljünk? Hogyan merjenek kicsik, aztán még kisebbek, majd semmik lenni? Nem és nem tudjuk.
Ezek a kínzó kérdések itt élnek bennünk napok óta, s csak remélni merjük, hogy szocialista (kommunista?) pártelnök urunk hamarosan megnyugtat mindenkit, hogy nem egy képletes selyemzsinórt kapott ajándékba elvtársaitól. Mert azt hamarosan, május 26-án a magyar választópolgárok adják neki(k) dicső múltjuk és jelenük megérdemelt jutalmaként.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!