Az egykor volt Népstadiont és a Puskás Arénát számos szempont alapján összehasonlították már. Utóbbi meredekebb, nagyobb dőlésszögű lelátóival modernebb, s nincs benne futókör, így hát igazi futballaréna. Azt is kimutatták, hogy előbbi anno kevesebbe került, mint a pontosan a helyén felhúzott új Puskás-stadion. Az 1953-ban átadott Népstadion kivitelezésének költségei, ha hihetünk az ötvenes évek forrásainak, 160 millió forintra rúgtak.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 1953 óta durván 5500 százalékkal nőttek az árak, tehát az inflációs hatással kalkulálva az 1953-as 160 millió napjainkban 90 milliárd forintnak felel meg.
Az „új Puskás” ezzel szemben 150 milliárdból épült fel. Azt az egyszerű számítást is elvégezhetjük, a stadionépítés költsége 1953-ban a költségvetés kiadási oldalának főösszegéhez mérten annak durván 0,31, 2019-ben viszont 0,73 százaléka. Ebből is az derül ki, hogy az új aréna drágább, mint az elődje. Hallatlan… Arról persze nem szól a fáma, hogy a 160 millióba anno beleszámították-e a sportolók, az egyéb önkéntesek és kevésbé önkéntesek ingyenmunkáját. Miként azon is rugózhatnánk, hogy bármennyire is szép emlékek fűznek hozzá, a Népstadion nem volt egy szerencsés projekt, hiszen hat évtized múltán le kellett bontani – lám, az 1930-ban átadott, Hajós Alfréd nevét viselő Nemzeti Sportuszoda ma is áll. De ez az okoskodás is félrevihet, hiszen ma Kínában már ott tartanak, hogy egy új épületet átlagosan tizenhat évre terveznek, mert olcsóbb lebontani, mint az új igényeknek megfelelően átalakítani.
Valaki igazán kiszámolhatná azt is, vajon a Népstadion behozta-e az árát, s az új Puskásnak van-e esélye ugyanerre. Esetleg még azt is, a területet lehetett-e volna jobban hasznosítani, mondjuk akkor, ha bevásárlóközpontot, netán kórházat (sok-sok CT-vel) létesítettek volna a helyén, vagy ha a kialkudott 150 milliárdot a Világbank ajánlásait figyelembe véve fektették volna be a nemzetközi pénzpiacokon.
Messzire tévedtem, tudom. Csak azt kívántam érzékeltetni, fontosak a számok, persze, mégsem adnak mindenre magyarázatot. A Puskás-stadion felhúzását egyszerűen megkövetelte az élet – azért is, mert a Népstadion életveszélyessé vált, egyszerűen muszáj volt lebontani. S mégis, az új Puskást ugyan kinek kellett volna felépíteni, finanszírozni? A nemzeti aréna mégsem viselheti egy pénzintézet, egy biztosító nevét. Nem állíthatjuk, hogy a magyar labdarúgásban minden jól működik, ám éppen azért bírálják a kormányt a leghangosabban, amiért nem kellene – ne féljünk kimondani: a stadionépítés állami feladat. A Puskás Aréna annál is több: a történelmünk egy darabja – miként az volt a Népstadion is.
