A helyzet méltatlan és szomorú. A hegynyi anyagot átvizsgálva és értelmezve sem lehet kijelenteni, hogy XII. Piusz pápa valaha el tudja foglalni az őt megillető történelmi pozíciót, egyszerűen azért, mert a hidegháború egyik áldozatává vált, megkapva az örökös bélyeget az említett szóval. Ő mindig ellentmondásos lesz, mert az a világ olyanná tette. Az Apostoli Szentszék pedig ugyanúgy változik, mint az emberi társadalmak, mások a hangsúlyok, mások a szereplők, így nem feltétlenül biztos, hogy épp Eugenio Pacelli ügye lesz a legfontosabb.
Ő az utolsó királypápa, aki bíborosként részt vett a budapesti eucharisztikus világkongresszuson, így nekünk, magyaroknak is fontos a háború pápájának az emlékezete, főleg idén, amikor szeptember végén újra várja Budapest a katolikus világ küldötteit, köztük jó eséllyel a mostani katolikus egyházfőt. Mert lehet, hogy megtépázta a történelem az egyház építményét, az új világ pedig új megközelítést követel meg az egyháztól is, az alapok igenis sziklaszilárdak maradtak.
A Vatikán XII. Piusz idejében és napjainkban is évszázadokban gondolkodott, és pontosan tudta önmagáról, mi is a feladata, nem veszítette szem elől valódi célját. Így Európa továbbgondolása nem lehetséges a katolikus lelkület és történelem nélkül. Ott pedig meg kell találni a helyét XII. Piusz pápának is, az igazinak, akire nem rakódott rá a történelem salakja.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!