Móra Ferenc számolt be azokról a borzalmas időkről többek között, amikor egy tanyasi iskola szegény (ma úgy mondanánk: mélyszegénységben élő, szeeegregált) kis diákjai megdöbbentő tiszteletet tanúsítottak tanítójuk iránt, és eszükbe sem jutott, hogy ez másképpen is lehet.
Egy másik szerző, bizonyos Kosztolányi Dezső (nem egészen tiszta ám a pedigréje, egy bizonyos Lukács György ki is akarta törölni a magyar pantheonból) Aranysárkány című regényének főhőse, Novák Antal gimnáziumi tanár, miután egyik „tanítványa”, a „szegregált” Liszner Vilmos megveri, egyenesen öngyilkos lesz. Ebből is látszik, hogy abban a korban ezek a Novák-félék még képtelenek voltak megérteni az új idők szavát, arról nem is beszélve, hogy a Liszner gyerek akkor még nem kapott ezért két és fél millió pengőt, sem pedig dicséretet.
Rémes idők voltak. Nagyon hamar hozzuk vissza őket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!