Mindennapi mészárlás

A hét végén Chicagóban 14 embert mészároltak le. Az áldozatok többsége fekete volt, akiket feketék öltek meg.

Csendes, június közepéhez méltó hétvége volt Chicagóban. Péntektől vasárnapig 104 emberre lőttek rá, és 14-en haltak meg a szeles város utcáin. Ez arrafelé viszonylag nyugodtnak számít, főleg az egy héttel korábbi adatok fényében, amikor 150 célzott támadás 25 halálesetet jelentett. A világlapok ezekről már nem számolnak be – egyszerűen azért, mert annyira általános a hétvégi vérfürdő az Egyesült Államok nagyvárosaiban, hogy az a meglepő, ha csendesen telik a pihenés időszaka. Az áldozatok túlnyomó többsége fekete volt, akiket feketék öltek meg. Ez az információ nálunk nem jelent semmit, ott, Chicagóban nagyon sokat. Mert néhány héttel azután, hogy a minneapolisi tragédia megtörtént, a chicagói utcákon is tüntetők vonultak, természetesen azt követelve, hogy mondjon le a polgármester és vigye magával a rendőreit is. Hiszen a jelek szerint a fő probléma ott is a rendőri túlkapások sorozata, az utca népe pedig retteg az egyenruhásoktól.

A tapasztalat viszont azt mutatja, a rendőrség túlkapásaival együtt is sokat tesz azért, hogy a nagyvárosok ne váljanak hadszíntérré, ne tépjék cafatokká saját magukat, s ne az győzzön, akinek nagyobb fegyvere van. Hiszen nem az a kérdés, van-e. Mindenkinek van, ez az amerikai szabadságjogok egyike, ahogy a vallás megválasztása vagy a szólás szabadsága is alkotmányos alapjog. Akinek pedig van egy megfelelő méretű karabélya, az használja is, mint St. Louisban egy ügyvéd házaspár, ahol a férfi egy derék, katonai jellegű fegyverrel állt ki a tüntetőket figyelve, felesége pedig egy csinos-nőies maroklőfegyverrel egészítette ki a családi idillt. Tőlük aztán persze megijedt mindenki, az ügyvéd is bocsánatot kért, ahogy ez lenni szokott, és valahogy kiderült, hogy mindenki teljesen ártatlan, egyszerű állampolgár, aki retteg a többiektől. Ennek az eredménye 104 lövöldözés és a 14 gyilkosság egyetlen hétvége alatt, egyetlen nagyvárosban.

A feketék jogaiért tüntetők pedig ugyancsak arról beszélnek, hogy ők elnyomott kisebbségként várják el a többségi társadalom gesztusait, és a sajtó is úgy számol be minden megmozdulásról, mintha azt tiszta lelkű és politikailag nagyon képzett emberek részvételével tartanák. A valóságban konkrétan a csőcselék kapott biankó csekket, hogy tegyen azt, amit akar, űzze el a rendőrséget, a Nemzeti Gárdát, számoljon le haragosaival és ellenségeivel, senki nem fog később lecsapni a bűnösre. A kifordult értékrend következtében ma egyetlen bűnös közösség van, ez pedig a rendőrség, amelynek tagjai úgy kockáztatják minden nap az életüket, hogy a lakosság megvetése kíséri tevékenységüket, nem szolgálják ki őket a kávézóban, a fekete benzinkutas nem akasztja le a benzintöltő pisztolyt, ha megáll tankolni, az öntudatos aktivista pedig nácit mormol a bajsza alatt, ha elhalad a kékek mellett.

A felelős pedig feltehetően Donald Trump, a nagyvárosok alaposan meggyúrt eszű lakossága erről naponta ötszáz cikket olvashat, elfelejtve az egyén felelősségét, leöntve a személyes tetteket a nagypolitikai szósszal, azaz ha hátba lövöm a haragosomat a kocsiból, miközben ő az utcán sétál, az a fehérek miatt van, vezetőjük pedig Donald Trump. Visszaidézheti a demokrata aranykort Barack Obama vezetésével, amikor pontosan ugyanannyi rendőri túlkapás volt, mint most, ugyanúgy állig felfegyverzett emberek járták a városokat, csak akkor nem állt érdekében senkinek, hogy szobrok döntögetésével, boltok kirablásával és ismert szimbólumok betiltásával gyűjtsön szavazatokat. A hétvégi mészárlások áldozatai csak a statisztikákban fognak szerepelni.