Ha majd egyszer, egy békésebb korban valaki megpróbálja szavakba foglalni, mi a csuda az a jogállamiság, remélem beleveszi azt is, amit a nemzeti oldal gondol a független bíróságokról. Nevezetesen azt, hogy ezen bíróságok kötelesek minden nagy horderejű, közérdeklődésre számot tartó ügyben a lehető leggyorsabban olyan ítéletet hozni, ami nincs fényévnyi távolságban a társadalom többségének igazságérzetétől. Az, ami manapság a magyar igazságszolgáltatásban zajlik, igen ritkán felel meg ennek a kritériumnak. Ebből a szempontból valóban kritika tárgyává lehet tenni a jogállamiság helyzetét. Más kérdés, hogy ez senkit nem zavar a hazánkat lejárató, a paragrafusokkal csak alantas politikai szándékból hadonászók körében. Különben velünk együtt kelnének ki magukból például amiatt, ami most a Szeviép-ügyben történt.
Évek óta ott van méteres irathalmok formájában a nyilvánvaló a bíróságok asztalán, de elsőfokon nem sikerült bizonyítani a vádlottak bűnösségét, másodfokon pedig nem sikerült megállapítani, hogy helyes volt-e az elsőfokú döntés. A Pécsi Ítélőtábla visszadobta az egészet, új eljárás indul, újabb évek telnek el, majd a végén hoznak valami észveszejtő ítéletet, amin nem tudjuk, sírjunk vagy röhögjünk. Mindenesetre egy biztos, az ügy vesztesei, áldozatai régóta nem mosolyognak. Ha ez lenne az egyetlen felróható eset, az is sok lenne.
De az elmúlt évtizedekben egész garmadája gyűlt össze azon ügyeknek, amelyek olyan elviselhetetlenül hosszúra nyúltak, hogy a közben felnövő generációk már nem is értették, milyen aljasságokért szabták ki azokat a pitiáner büntetéseket, amiken a nagypapi vöröslő fejjel háborog. Tocsik-ügy, Postabank-per, tábornokper, brókerbotrány, kémper. Hosszú a sor, s mindenki hozzáadhatja a maga tucatját.
Tudom persze, mást mutat a statisztika és az állampolgári közérzet. Előbbi szerint évről évre csökken az elhúzódó ügyek időtartama is, aránya is. A mérhető mutatók mindegyike látványosan javul. A bírák bevallottan törekednek arra, hogy a jogszolgáltatás minél inkább igazságszolgáltatás is legyen. Mégis minden évben többször borzolja fel idegrendszerünket olyan ítélet, ami a múltba vesző történet végére tesz olyan pontot, ami nem tudni, mire jó, de igazságérzetünket semmiképpen nem szolgálja.
