A hazugság momentuma

A Momentum politikusa most a Politico nevű lap hasábjain látott neki hazugságok segítségével hazát árulni.

Cseh Katalin újabb fórumot talált az árulkodásra. A Momentum politikusa most a Politico nevű lap hasábjain látott neki hazugságok segítségével hazát árulni. Meg tarhálni. Harcias publicisztikájának legfontosabb gondolata az volt, hogy az Európai Uniónak kutya kötelessége lenne finanszíroznia a magyarországi független és szabad (értsd: végtelenül elfogult balliberális) médiát. Szerinte erre azért van szükség, mert Orbán Viktor és oligarchái leváltották az Index főszerkesztőjét.

Ez az állítás persze szemenszedett hazugság. Dull Szabolcsnak azért kellett mennie, mert üzleti titkokat árult el a konkurenciának – kis túlzással bármi, ami az Index igazgatósági ülésén elhangzott, percek múlva már a 444 és a 24.hu címlapján virított –, és nem volt hajlandó az Index úgynevezett szabadságát jelző barométert sem visszaállítani. Még akkor sem, amikor az általa és a szerkesztőség által sérelmezett átalakítási tervet, a felháborodást látva, a tulajdonosi jogokat gyakorló Bodolai László elvetette. A Covid–19 miatt betegeskedő hirdetési piac szereplői pedig megrettenve attól, hogy milyen botrányok zajlanak a lapnál, inkább máshova vitték a pénzüket. Dull ezek alapján anyagi kárt is okozhatott az Indexnek.

És hogy miért a Momentum az a párt, amelyik a leghangosabban hisztériázik az Index miatt? Erre pofonegyszerű a válasz. Nos a lap, amelyik a látszatra sem ügyelve, hajbókolva, szolgai módon, a korábbi évekhez képest is intenzívebben kezdte a baloldali pártok szekerét húzni, vonni, taszigálni, a Momentum nevű pártnak volt a legelkötelezettebb rajongója. Persze a többieknek sem volt okuk aggodalomra, hisz mindegyik balos pártocskát a tenyerén hordozta a lap. Az Index minden héten képes volt előrukkolni álhírek egész sorával, de az is bevett szokás volt, hogy egyszerűen elhallgatták azokat az információkat, amelyek rossz fényt vethettek volna valamelyik baloldali szereplőre.

Budai Lórántról például az Index olvasói az önkormányzati választásig nem tudhatták meg, hogy Szálasi- és Hitler-idézetekkel szórakoztatta a rajongóit – el is nyerte a jászberényi polgármesteri széket –, de Kádár Barnabás hírhedt Facebook-posztjáról, amelyikben a szintén momentumos politikus az idősek szavazati jogának korlátozását vetette fel, sem írtak egy árva sort sem. De az is előfordult, hogy a lapunk által kiderített dolgokat – például Kránitz Krisztián spanyolországi nyaralójának megtalálását – úgy tálalta a „független sajtó utolsó bástyája”, mintha egy kispesti, momentumos képviselő bukkant volna a XIX. kerületi politikus villájára.

Cseh Katalin is így hivatkozik írásában az Indexre; a független média utolsó bástyája. Ami szintúgy hazugság, hiszen egyrészt az Index maximum az igazságtól független, másrészt a 24.hu, a 444, a HVG, a 168 Óra, az ATV, a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, az Átlátszó vagy a Mérce továbbra is zavartalanul működik. No és persze az Index is. Egytől egyig balliberális, a Fideszt, Orbánt, a jobboldali és a konzervatív értékeket gyűlölő lapokról beszélünk, amelyek nagyon messze vannak a függetlenségtől és az objektivitástól.

És akkor még nem is beszéltünk a Jobbik által finanszírozott lapokról, az Alfahírről és a Zsúrpubiról, a Demokratikus Koalíció lélegeztetőgépén tartott gyalázkodó revolvermédiáról, a Nyugati Fényről, de ott van egyebek mellett az MSZP Hír­klikkje és Ez a lényege is. Ezek az „újságok” tökéletesen demonstrálják, hogy igazából milyen lapokra is van szüksége az ellenzéknek, és hogy milyen újabb portálok elindítására és fenntartására kért most egy rahedli pénzt az EU-tól Cseh Katalin. A Momentum és a teljes baloldal szerint ezek a pártújságok jelentik a szabad, a független, az objektív médiát.

Persze ne legyenek illúzióink, Brüsszel is így látja.