Az Orbán-kormány vezette be a nemzeti konzultáció intézményét, melyet lépten-nyomon kritizált az ellenzék. Sportot űztek abból, hogy aktivistáikkal begyűjtsék az íveket, melyek szerintük semmi másra nem alkalmasak, mint propagandára. El sem tudják képzelni, hogy egy kormány nem csak négyévente kíváncsi a választók véleményére.
A kormány a legfontosabb kérdésekben fordult az emberekhez. A konzultáció azt mutatja, hogy a döntéshozók meghallják a nép hangját. Ez most is így történt. Kérdőívek nélkül is érzékelte a kabinet, hogy a vendéglátóipart és a turizmus a lehető legkeményebben érinti a járvány nyomában pusztító válság. A bértámogatási rendszer gépezetébe homokszem került, a bürokrácia lassította a kifizetést, a vállalkozások egyre nehezebben bírták fizetni az alkalmazottakat. Veszélybe kerültek a munkahelyek, melyek megőrzését zászlajára tűzte a kormány.
A foglalkoztatás bővítése adta és adja a gazdaságpolitika gerincét. Ez nem csak a szavak szintjén van így, hiszen 2010 óta 850 ezer emberrel nőtt a foglalkoztatottak száma. A vírus azonban könyörtelen, sem az egészséget, sem a gazdasági eredményeket nem kíméli.
A döntéshozók, látva a problémát, korrigáltak. Ahogy mai lapszámunkban írjuk: az utólagos finanszírozás helyett az igénylők előre megkapják majd az állami bértámogatást. Sőt a kormányzat február végéig egy összegben kifizeti a pénzt. Ennek köszönhetően sokan fellélegezhetnek, a mentőöv a vállalkozások túlélését jelenti. Ezzel jelentősen megnő az esélye annak, hogy az is kibírja a szigorítások feloldásáig, aki már temette a cégét, munkahelyét.
A koronavírus olyan helyzetet teremtett, amelyet a többség szinte csak a történelemkönyvekben olvasott. Minden bizonnyal senki nem gondolt arra, hogy egy vírus miatt maszkban kell közlekedni, kijárási tilalom korlátozza a megszokott életvitelt és az idősebb családtagokkal érdemes kerülni a személyes találkozásokat. Történelmi időket élünk, még ha nem is a szép arcát mutatja a jelen. Ez pedig mindenkit próbára tesz. Kormányokat, vállalkozásokat, családokat és minden egyes embert. Még akkor is, ha a nehézségek nem mindenkit érintenek egyformán.