Tetszhalott Európa

Az Európai Unió minden egykor ismert értékének hátat fordított, kilúgozta saját magát, identitását tökéletesen elveszítette.

Forrás: unsplash

Mintha az Európai Unió valóban meghalt volna. Minden egykor ismert értékének hátat fordított, kilúgozta saját magát, identitását tökéletesen elveszítette, kicsinyes könyvelődemokráciává korcsosult, ahol a törvények szellemét már nem érti senki, s jogszabályokat értelmezve próbálnak fogást találni azokon, akik hisznek Európában. De ilyen nincs, hogy egész Európa állva figyeli, miként omlik össze a közös projekt. Ez egy tetszhalott állapot, amely tökéletesen elfedi a háttérben zajló munkát. Mert mindenki tudja, hogy a vírus nem öli meg a kontinenst, csak ideiglenesen bénított meg mindent. Egy nap, remélhetőleg minél hamarabb, újra kiszabadul a félmilliárd uniós állampolgár otthona fogságából, járni-kelni fog Lisszabontól Szófiáig. Nem egy időben, hiszen a járvány kezelése bemutatta, a gigász nem tudja kezelni a súlyos gondokat, a sok bába között elvész a gyermek. A huszonhét tag mindegyike azon dolgozik, hogy előnyből indulhasson akkor, amikor eldördül a startpisztoly, a gazdasága fel legyen készülve az új világra, a járvány befejezését ne készületlenül fogadják a cégei, a társadalma, az állami szervei. Mert mindig van holnap, még járvány idején is.

Franciaország és Magyarország másokkal együtt nyílt levélben támogatta tegnap az atomenergia felhasználását. A levelet Orbán Viktor és Emmanuel Macron kezdeményezte, az a két vezető, akik a sajtó szemében kibékíthetetlen ellenfelei egymásnak. Nem kétséges, hogy a centristaként indult fiatal francia elnök sokszor tett bíráló megjegyzést a magyar kormányfőre, ahogy Orbán Viktor is felvette a kesztyűt, s helyretette az alkalmanként személyeskedő Macront. Ám miközben a magyar miniszterelnök ma is pontosan ugyanazt mondja, mint tíz évvel ezelőtt, a francia elnöknek hatalmas fordulatot kellett végrehajtania ideológiai szempontból, hogy pragmatikus politikusként hazáját is egyben tartsa, s vezetni is képes legyen azt. Mert a liberálisok üdvöskéjéből néhány év alatt jóval szigorúbb és realistább, már-már jobboldali vezetővé vált Macron, akitől azt semmiképp nem lehet elvitatni, hogy borzasztó gyorsan képes reagálni.

Például az európai színtérről évek óta eltávozott Angela Merkel által hagyott űrt rendkívül hamar betöltötte, s a brexit után azt is kimondhatja, Franciaország az egyetlen európai uniós tagállam, amelynek van nukleáris fegyvere és tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Ez a kettő együtt pedig valóban tekintélyt kölcsönöz Macronnak, még akkor is, ha ehhez búcsút kellett mondani a liberális imázsnak.

No persze ez nem jelenti azt, hogy akár a németek örökre a hátukat mutatják az európai politikának, esetleg Franciaország és Magyarország együtt fogja meghatározni a jövő Európáját. De az apró mozgások azt mutatják, a naponta változó-fortyogó EU-n belül igenis komoly erők igénylik a stabilitást, jóval többen képviselik a nemzetek Európájának elméletét, mint azt a nyugati sajtó szeretné hinni. A sokszor egyszerű üvöltözőfórumként működő, arcpirítóan értelmetlen kifizetőhely, az Európai Parlament is átalakulhat, főleg akkor, ha a liberális frakció vezető ereje épp a francia elnök pártja. A politika nem egy lovagias sport, itt nagyon határozottan meg fogja védeni a pozícióit mind a Fidesz, mind a többi párt, attól függően, hogy ez mennyire szolgálja az érdekeiket. A járványt követő világban mindenki le fogja vonni a tanulságokat. Az Európai Unió tagországai és az Európai Bizottság is. A megfelelő zsoldban álló politikusok tovább fognak dolgozni a pénzükért, hajtva a milliárdos hagymázas álmának megvalósítását, az európai emberek pedig talán felismerik, a hazájuknál nincs hatékonyabb védőpajzs.

A borítókép forrása: unsplash