Előfordul, hogy vezető politikusok is egyszerre megcsömörlenek, és azt mondják: eddig, nem tovább! Teleki Pál öngyilkos lett, mert nem fogadta el, hogy országa megtámadta Jugoszláviát. Michael Heseltine – Margaret Thatcher egykori minisztere – a kormányülésen kapott hajba főnökével és társaival egy védelmi ipari kérdésben; szó szerint érthető kirohanása a Whitehallra a felmondólevelének felelt meg. Most a francia belügyminiszter a meghasonlottság olyan fokát érte el, hogy az groteszkségében a francia rendőrökön élcelődő Rózsaszín párduc vígjátékba illene, de a keserű adomát is felidézi, amelyben Kohn a náci gyűlésen feláll egy hordóra, és elkiáltja magát: Ki velünk! Gérald Darmanin tárcavezető tegnap – heveny, gyors lefolyású szerepzavarában – a kormánnyal szemben követeléseket támasztó rendőrtüntetéshez csatlakozott, ismételten biztosítva a francia rend őreit Emmanuel Macron elnök ígéretéről: öt év alatt tízezer új állást teremt a bűnözés visszaszorítására, ezzel is csökkentve terheiket.
Darmanin ezzel a visszájára fordította a Napkirálynak tulajdonított szavakat: „Az állam? Ja, az nem én vagyok…”
Csak remélni tudjuk, hogy a példa nemzetközileg is ragadós: ez esetben barátaimmal a magyar pénzügyminisztert kérnénk fel az ingyensörért rendezett tüntetésünk vezérszónokának. Ám a mai franciaországi állapotok nem ágyaznak meg a tréfás kedvnek. A napóleoni gyökerű, centralizált államapparátus – amely büszkén hirdette, hogy a párizsi minisztériumi tisztviselő azt is meg tudja mondani, mit tanítanak aznap délelőtt történelemből a Pireneusokban – finoman fogalmazva sem áll a helyzet magaslatán. A közbiztonság fogalma csak a legélénkebb fantáziával megáldottak számára értelmezhető: rendőrt ölnek, civileket fejeznek le (!) fényes nappal. És ne legyünk politikailag korrektek, ne használjunk rejtett alanyt: egy tunéziai iszlamista bevándorló vágta el a rendőrnő torkát, ahogy az ősszel egy csecsen dzsihadista fejezte le a középiskolai tanárt, egy tunéziai fiatal pedig a nizzai Notre-Dame-székesegyházban a katolikus hívő asszonyt. Egy zsidó doktornőt antiszemita indíttatásból dobtak ki a saját erkélyéről – azaz egy régi lincselési módszert felújítva defenesztráltak. Az elkövető – lepődjünk meg nagyon – egy bedrogozott muszlim bevándorló Maliból, akit nem ítélnek el, mert nem volt beszámítható állapotban. Ezen a közvélemény mellett Macron is felháborodott, mondván, nem jók a törvények – ami alapvetően igaz is, ámde a köztársasági elnököt már négy éve Emmanuel Macronnak hívják. A francia rendfenntartók a 2015-ös terrorhullám óta iszonyatos nyomás alatt vannak, a túlórák alatt összeroppant idegekről, sorozatos öngyilkosságokról, tönkrement családi életekről lehetett olvasni. Egyre kevésbé titok, hogy a rendőri munka dandárját a sokmilliós és egyre duzzadó muszlim közösség soraiból kikerülő szélsőségesek „biztosítják”. Nem csoda, hogy egyre népszerűbb a radikális Marine Le Pen, megszorongathatja jövőre Macront.
