Tarlós Istvántól kaptam nemrég a poént, miszerint soha ne kérdezd egy nőtől a korát, egy férfitól a fizetését és Karácsony Gergelytől, hogy mihez ért. Hűen festi le e pár sor a tutyimutyi hazudozó imázsát, de a rendkívül éles kontraszt miatt is érdemes ideidézni az utolsó valódi főpolgármestert, hiszen a hivatali ténykedésük színvonala között olyan ordító a különbség, ami Karácsony szavazóinak is szöget üthet a fejébe.
Pedig az a semmittevés, amit eddig láttunk a főváros élén a majdnem doktortól, lázas sürgölődésnek számít majd hamarosan. Hiszen a miniszterelnök-jelöltnek bejelentkező botcsinálta politikus kénytelen lesz minden energiáját a kampányolásra elherdálni, így aztán annyit sem fog Budapest ügyes-bajos dolgaival foglalkozni, mint a nyírtassi kanász. Joggal vetődik föl tehát a kérdés: ki irányítja ezentúl a fővárost?
Rossz nyelvek szerint nagyon egyszerű a válasz, hiszen Karácsony eddig sem irányított semmit. Gyurcsány Ferenc táskahordozójaként megválasztásának másnapján megkapta azt a listát, kikkel kell körbevennie magát a meghatározó hivatali, intézményi és céges pozíciókban. Gál J. Zoltán, Draskovics Tibor, Gy. Németh Erzsébet a legismertebbek Gyurcsány emberei közül, akik eddig is megmondták, mi ne történjen a nemzet fővárosában, és hová folyjék el a cselekvésre szánt pénz. Nem változik tehát semmi azáltal, hogy az előválasztásnak csúfolt Gyurcsány-show szereplőválogatója lerántotta a leplet a hiperpasszív nyelvzseni igazi szándékairól.
Mert jó egy évvel ezelőtt megfogalmazódott már sokunkban, hogy – a hozzáértés hiánya mellett – azért sem a városvezetéssel foglalkozik a zavart vigyorú sovány langaléta, mert a főpolgármesteri széket csak ugródeszkának szánták alá a tartótisztjei. Azért adtak a szájába mindig országos politikát érintő mondatokat, azért csimpaszkodott állandóan Orbán Viktor nadrágszárába, mert megmondták neki, jobb, ha ismét megbarátkozik azzal, hogy kormányfőjelölt lesz. Teljesen mindegy, hogy mit akar, azt kell tennie, amit az elvtársak diktálnak.
