Nagy nap volt Karácsony Gergely életében, amikor Gyurcsány nemzettelen vezető először berendelte magához, és elmondta neki, hogyan lesz ezután.

Karácsony az eligazítást követően megkapta élete legnagyobb ajándékait. Egy kis bőrtokban kapott Gyurcsánytól arcot, egy szépen faragott fadobozkában pedig ízléses, alumínium meggyőződést, cserélhető fejjel.

Ekkor változott át Karácsony tulajdonságok nélküli emberré, ami a korábbi, Gregor Samsa-i átváltozásához képest nagy előrelépés volt őneki. (Jakab például a látszat ellenére még nem kapta meg Gyurcsánytól az alumínium meggyőződést cserélhető fejjel, ő Samsaként is tökéletesen megfelel…)

Márki-Zayt pedig be sem rendelte a nemzettelen vezető, ugyanis Márki-Zay máshol kapott kiképzést, a tengeren túl, s onnan küldték ide. Ám úgy jártak vele, mint a politikai korrektség vidám kis anekdotájában.

A CIA elhatározza, hogy kiképzi a legtökéletesebb orosz kémet. A kiképzés húsz évig tart. Ezalatt a delikvens nem egyszerűen oroszul tanul meg anyanyelvi szinten, hanem mindenféle nyelvjárásokat is elsajátít, kívülről fújja a teljes orosz történelmet, és képes meginni bármennyi vodkát. Végre eljön a nagy nap, s valahol Szibéria fölött kidobják ejtőernyővel a kémet. Ám szegény olyan szerencsétlenül ér földet, hogy kitöri a bokáját. Magatehetetlenül fekszik a fagyos földön, amikor az utolsó pillanatban rátalál egy orosz öregasszony, aki bevonszolja a kunyhójába, és ott ápolgatja, meleg leveskével, vodkácskával, teácskával erősíti. Egy napon, mikor a mi kémünk már szépen erőre kapott, így szól hozzá az anyóka:

– Mondd fiam, nem vagy te véletlenül amerikai kém?

– No de drága anyókám, bábuskám, galusga-galagonyám! Hát hogy mondhatsz ilyet, miért gondolsz felőlem ilyen szörnyűséget? Hogy is volnék én amerikai kém?

– Semmi-semmi fiam, csak tudod, nagyon ritka mifelénk a néger…

No, hát itt van elrontva a Márki-Zay is, meg az összes többi. Valahogyan ordít róluk, hogy nem közülünk valók.

Mindettől függetlenül Gyurcsány összeterelte ezeket mindet, és megegyeztek, hogy mostantól majd együtt folytatják, mert máskülönben annyi esélyük van ebben a számukra teljesen idegen közegben, mint cickánynak az erdőtűzben. S abban is megállapodtak, hogy választás közeledtén ők majd tartanak egy úgynevezett előválasztást maguknak, ami azért is fontos, mert egy: 2006 óta nem nyertek semmit sem, ideje, hogy legalább egy háziversenyben, ahol nincs ellenfél, végre győztest hirdessenek, valamint kettő: így majd kiválasztják maguk közül a legtökéletesebbet, legrátermettebbet, a leginkább tulajdonságok nélkülit.

Nem tudták, hogy a Gyurcsány már eldöntötte, hogy ez Karácsony lesz, mert ő kapta meg az alumínium meggyőződést cserélhető fejjel.

Igen ám, de az első fordulóban a Gyurcsányné lett a győztes, Karácsony csak a második, míg a harmadik helyre Márki-Zay futott be, miáltal a Jakab idegrohamot kapott és megőszült. S mivel Karácsony főpolgármesterként annyira gyengén muzsikált addigra, hogy arra szavak nincsenek, a Gyurcsány kezdte azt gondolni, talán mégiscsak a Gyurcsányné lenne a megfelelő. S azt viszont nem mérte fel, hogy az alumínium meggyőződés cserélhető fejjel ellene is használható. S láss csodát! A Karácsony, a tulajdonságok nélküli ember, s Márki-Zay, a tengeren túlról átdobott tepsiszájú egyszer csak kitalálta, hogy őket majd felírják egymás mellé a szavazólapra a második fordulóban, mert nem lépnek vissza senki senki javára. Hát ez remek ötlet! S kár lenne megállni félúton, hamar rá kell írni melléjük harmadiknak szegény Jakab Samsát is, meg a Fekete-Győrt, bár ő teljesen érdektelen és értelmezhetetlen.

Csak azt nem tudni, hogy akkor mi a fenének van ez az egész előválasztási cirkusz. Ma már csak azt lehet tudni biztosan, hogy ezekhez képest a Gyurcsányné egy erkölcsi magaslat. Persze, ez abban a közegben értelmezendő.