A menthetetlen csőlátásúakat és Orbán-fóbiásokat leszámítva nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy a nyugati fősodratú sajtó vízfolyásszerűen hazudozik hazánkról. Politikai megrendelésre készült lejáratóanyagok ezek egyetlen céllal: hogy térdre kényszerítsék az erőszakos bevándoroltatás, a multikulti és a genderőrület ellen harcoló Magyarországot. Ám hiába cáfoljuk a hazugságokat – a hazugságok haszonélvezői, a magyarországi balliberális pártok csak legyintenek.

Ami viszont most következik, azt nehéz lesz egy flegma vállrándítással elintézniük. Tudniillik terjedelmes dokumentumköteg landolt a Magyar Nemzet szerkesztőségében, és egyebek mellett van benne egy többórás interjú Andrej Noskóval, aki 2018-ig a Soros György-féle Open Society Foundations (Nyílt Társadalom Alapítványok) egyik igazgatója volt. A beszélgetésben Soros egykori bizalmasa beismerte, Magyarország és Lengyelország ellen hazugságokra épített, elfogult médiakampány zajlik. Példaként említette: a híradások elhallgatják, milyen népszerű a magyar kabinet, s ehelyett inkább azt állítják, a kormány a szabadság korlátozásával tartja fenn hatalmát. Nosko szerint a külföldi tudósítók azért sem ismerik a magyarországi helyzetet, mert nem tudnak magyarul, és elfogult forrásokból tájékozódnak.

A legszebb, amikor a „tudósító” és a „forrás” egy és ugyanaz. Kedvencem: 2019-ben Benjamin Novak a The New York Timesban értekezett az elviselhetetlen magyar diktatúráról, majd az ugyanőt (Novák Benjámin néven) soraiban tudó 444 lelkesen megírta, milyen komoly kritikát kapott az Orbán-kormány Amerikából… Hiába, a „weyerbélázásnak” nemes hagyományai vannak a magyarországi baloldalon.

Az egykori Soros-igazgató vallomása mellett egy másik érdekes hangfelvétel is előkerült a minap. Ezen Carolina Punset korábbi spanyol liberális EP-képviselő őszintén feltárta: a szólásszabadság igazi ellenségei nem Magyarország és Lengyelország, hanem a politikai korrektség brüsszeli szószólói. Milyen érdekes (de ezt már én teszem hozzá): a nem létező Soros-hálózat és a vele mindig szinkronban támadó Brüsszel célkeresztjében mégis ez a két ország van, egyebek között a szólásszabadság ürügyén. Nincs hálózat, dehogy! Ahogyan genderlobbi sincs.