Viszont ha így döntenénk, máris ott találnánk magunkat a falanszterben. Na most, mivel például Gelencsér kötelező olvasmánya a Harcosok klubja volt, muszáj kitérnem arra, mi is az a falanszter. A Falanszter az a hely, ahol Michelangelo széklábat farag, és minden olyan nagyon tudományosan van kitalálva, például megtervezik, hogy ki kivel párosodhat. Ezen a ponton nyilván felmerül Gelencsér újabb igazsága, hiszen miképpen is lenne összeegyeztethető mindez azzal, miszerint „nem csak kenyérrel él az ember”. Ez utóbbit pedig a hittanórákon magyarázhatják el a nebulóknak, de napnál világosabb, hogy erre a tudásra a falanszterben semmi szükség.
És hasonlóképpen vagyunk az erkölcstannal is.
Éppen a minap tüntettek Németországban a zoofilek, hogy ismerjék el (emberi?) jogukat a háziállataikkal való szexuális aktushoz. Mint egyikük ki is fejtette, sokkal könnyebb egy állattal ilyen szeretetteljes viszonyt kialakítani, mint egy emberrel. Aztán ott van az amerikai atomenergetikai tótumfaktum, nemrég nevezte ki Biden bácsi, ő például a kutyajelmezes fiúit sétáltatja pórázon aktus előtt. Napnál világosabb, hogy mindez nem egyeztethető össze holmi erkölcstannal. Vagy éppen a tízparancsolattal.
Valamelyiknek tehát mennie kell.
Gelencsér államférfi szerint a hitnek és az erkölcsnek. Tegyük hozzá mindehhez, hogy éppen tegnap tüntettek a diákok a „tanítható és megtanulható, hasznos tananyagért”. Nem kérdés, ez is szoros összefüggésben áll Gelencsér elvtárs tanaival. Mert lássuk csak: Babits még azért temette az európai kultúrát, mert meg akarják szüntetni a gimnáziumokban a latin és az ógörög tanítását, amelyek nélkül pedig – így a poeta doctus – elképzelhetetlen az európai kultúra és műveltség fennmaradása.
Ez száz esztendeje volt.
Ma már évi három kötelező olvasmány elolvasása is gondot jelent, anyanyelven. Minden világos. Most már csak az a kérdés, falanszterben akarunk-e élni, s ha igen, milyenben? Abban, ahol Michelangelo széklábat farag és szabadon lehet állatokkal közösülni, vagy megelégszünk a széklábfaragással. Nehéz kérdések ezek. Még jó, hogy van egy Gelencsér, és segít eligazodni ebben a fantasztikus világban.
Amúgy persze azt is választhatjuk, hogy nem hallgatunk Gelencsér elvtársra, és megyünk a magunk feje után, hittanostul, erkölcstanostul, mindenféle régi, avítt irodalmat is cipelünk magunkkal, és nem veszünk tudomást erről a szép új világról. Igen ám, de ebben az esetben nyilván diktatúrának leszünk kikiáltva, mivel például Brüsszel és Gelencsér felől nézve minden ilyesmi diktatúra és nácizmus.
Persze felvetődik a kérdés: jobb ma egy diktatúra, mint holnap egy falanszter? Jobb ma egy Babits, mint holnap egy transzgender akármi? Jobb ma egy Winnetou, mint holnap egy homokos Winnetou?
Na? Hol van, aki mer válaszolni ezekre a kínzó kérdésekre?
