Recep Tayyip Erdogan húsz éve irányítja Törökországot. Azóta öt országos választást nyert meg, s tegnapra virradóra hatalmasat lépett afelé, hogy a hatodik próbálkozás is sikeres legyen. Húsz éve Törökországot minden szakértő egyértelmű kudarcnak tekintette, rendszerszintű problémákkal, elöregedett és kiüresedett ideológiával és a hadsereg túlhatalmával, amellyel senki se tudott semmit kezdeni. Erdogan pedig a maga cseppet sem finomkodó stílusával Törökországot a feje tetejére állította, leszámolt az összes ellenfelével és ellenségével, s visszatette hazáját a nagypolitika térképére.
Az általa vezetett Igazság és Jólét Pártját (AKP) világszerte „lopakodó iszlamizmussal” vádolták, ez a veszély húsz éve lopakodik Törökországban, de néhány szimbolikus lépéstől eltekintve az ország nem lett iszlamista. Ugyanúgy az atatürki hagyományokra építkezik, nagy teret adva a civil társadalomnak, hiszen egyáltalán nem olyan könnyű a szellemet visszagyömöszölni a palackba. Márpedig Törökország az Oszmán Birodalom bukását követően a katonák országa lett, stabil szövetségese a nyugati világnak, amely a hidegháborús fenyegetés miatt szemet hunyt a törvénytelenségek fölött, s mindig török belügynek tekintette, ha a hatalmasra duzzasztott hadsereg megpuccsolta a polgári kormányt. A puccsok oka mindig a lopakodó iszlamizmus volt. Erdogan ezt a rendszert forgatta fel, és tette az országot stabil középhatalommá a térségben.
