Egy újszülöttnek minden vicc új, de Európa népeinek a queer migránsok megjelenése cseppet sem az. 2015 óta újra meg újra megjelennek ugyanazok a módszerek, amelyekkel át lehet verni az európai országok bevándorlási rendszereit, az ismert kiskapuk használata, amelyeket valami módon varázsütésre minden érkező felismer. Svédországban azt a módszert használták ki 2016-ban, hogy mindenki gyereknek vallotta magát, mert valakik felismerték, hogy nem szabad kiskorúakat visszaküldeni a határról, hanem külön szálláson kapnak helyet és pszichológiai segítséget. Ennek az lett az eredménye, hogy egy svéd kisváros iskoláját kiürítették, és a szóban forgó, nehéz sorsú „gyerekek” az épület előtt cigizgetve zaklatták az arra járó lányokat. Az életkor meghatározása ugyanis egyáltalán nem egyszerű, ezt a migránsok is tudták. A labda a hatóságok oldalán pattogott, bizonyítsák be ők, hogy a papírok nélkül érkező fiatalember nem 16 éves.
Később jöttek az LMBTQ-migránsok, ha nem is tömegével, mivel ez azért komoly stigma a Közel-Keleten, de mivel a szexuális irányultság kimutathatatlan, ráadásul hasznos, hiszen nem fogják hazaküldeni az érzelmei miatt menekülő egyént, ha otthon veszély fenyegeti emiatt, voltak olyanok, akik ennek vallották magukat.
Meg is születtek a hátteret adó újságcikkek, amelyekre utána hivatkozni lehet. Emberi történetek Hasszánról, aki elmeséli, milyen nehéz volt számára az élet, másnak lenni a háború sújtotta hazájában, öngyilkossági gondolatok, csúfolódások, munkanélküliség. Minden történet gyanús, hiszen Hasszán beazonosíthatatlan, épp ez a lényege. Jelenséget írnak le ezek a cikkek, de olyan jelenséget, amely valószínűleg inkább elméleti, mint valóságos. Nem zárható ki persze, hogy a Közel-Kelet teljes homoszexuális közössége egy emberként felkelt és átköltözött Európába, de azért nem valószínű. A kifejezések pedig mind-mind tankönyvből kimásoltak, mintha a világ minden táján ugyanazokat a fogalmakat használnák az emberek.
Például a queert. Ez még angol nyelvterületen is zavart okoz, nem teljesen egyértelmű, ki kerül bele ebbe a dobozba és igényelheti a támogatást csapata részére.
A régi melegjogi mozgalmak még nem tudtak a queerekről, ez egy új találmány, amely azt célozta, hogy az összes nem heteroszexuális legyen a „furcsák” tagja.
Ebből nem kért szinte senki, hiszen a homoszexuális férfiak voltak mindig a legtöbben, nem kívántak osztozni a tortán, no meg egyáltalán nem biztos, hogy minden önjelölt „furcsa” ugyanazokat a célokat akarja elérni, mint ők. Így a queerek csak egy betű maradtak az egyre bővülő, bizarr betűszóban, lényegében ők az „egyik sem” kategória.
Ha feltételezzük, hogy Szíriából, Irakból vagy Afganisztánból queerek és transzneműek jönnek, akkor azt is gondolhatjuk, hogy ott is liberális demokráciák működnek, ahol a különböző üzleti és politikai okokból így felosztott szexuáliskisebbség-közösség pontosan ugyanúgy működik, mint Belgiumban.
Ez pedig egyáltalán nincs így. Ezt elképzelik Európában és Amerikában, a megfelelő kategóriákat a kisokosba leírják, majd ezt elmesélik az érintetteknek maguknak. A sose látott afganisztáni transzneműek csak itt, Európában lesznek azok, mert mi szeretjük ezeket a kategóriákat, van megfelelő protokollunk, mit kell csinálni egy ilyen helyzetben.
Az viszont soha fel se merül, hogy az említett személy esetleg hazudik. Minden ember mindig igazat mond a határokon, az összes szívszorító történet biztosan megtörtént. Nem is véletlen, ez a rendszer így van felépítve.
Krokodilkönnyekkel, központilag írt hazugságokkal és vaskos eurókötegekkel azok zsebébe, akik Brüsszelben ülnek.
