Meghallgatnám Pressman nagykövetet is, hogy szerinte Joe Iljics Biden el tud-e még számolni háromig. El kellene gondolkodnunk továbbá együtt, közösen, derék szövetségesként, hogy amikor Washingtonban nap nap után egy magatehetetlen „elnök” teszi nevetségessé a hazájukat, vajon mi a ménkűt óhajt ezzel kifejezni a világ első számú hatalma.

Feltéve és megengedve, hogy a hatalom valódi birtokosai eljutottak arra a pontra, hogy Biden alkalmas, mert elég, ha ott van, ahol, és mondhat bármit, attól az események még úgy zajlanak, ahogyan azt mások elrendelik, mégis szekunder szégyenérzet marcangol bennünket. Eszünkbe jut Kennedy elnök, akinek gerincproblémáit nem közölték a nyilvánossággal, mert a hidegháborúban ezzel is egy kicsit teret vesztettek volna. Vagy Bush elnök, akit oly gyakran említettek újjászületett keresztényként, hogy az üres üvegekről a végén már szó sem esett. 

Valamikor Amerika így működött. Nem volt tolerancia-hónap, ahol hollywoodi színészek, politikusok vagy a sarki fűszeres mindenkinek elregélte furcsa magánéleti szokásait, és ezekért még ünnepelni is illett őket. Semmi ilyesmi nem történt. Amerika nagyjából olyan volt, mint a hősei a filmvásznon. És itt most feltétlenül A hét mesterlövészre gondolok, nem pedig a Túl a barátságon-ra.

Washingtonban egyvalamit nem szabadna most sem elfelejteni: aki nem foglalkozik a külcsínnel, és lebecsüli az emberek politikai komfortigényeit, talán nehezebb fejtörők megoldására is alkalmatlan. Nyugodtak lehetünk: az effajta tehetetlenség a végén mindig holtbiztosan kiderül.

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök beszédet mond az észak-amerikai építőipari szakszervezet konferenciáján Washingtonban 2023. április 25-én. Biden bejelentette, hogy jelölteti magát a 2024-es elnökválasztáson (Forrás: MTI/EPA pool/Shawn Thew)