Az ember persze nem úgy készül, hogy állandóan Márki-Zay Péterről ír vezércikket. Még az sem igaz, hogy a vásárhelyi reformátusokkal folytatott szégyenletes viaskodása kirívó esemény volna közéleti pályafutásában. A bonyolult, de annál egyértelműbb helyzet feloldása nem a mi feladatunk, de azért állapítsuk meg: ebben a vitában a reformátusoknak van igazuk. Igazuk van a törvény szerint, igazuk van erkölcsi értelemben. Amikor Márki-Zay zárat cseréltet (!), holnap talán körülkeríti, holnapután pedig verőlegényekkel biztosítja a szóban forgó épületet, akkor a saját választóinak, Hódmezővásárhely polgárainak árt a leginkább.
Mert azt rögtön az elején tisztázzuk: az egyházak nem azért működtetnek oktatási intézményeket, mert hatalmat akarnak bárki felett. Hanem azért, mert ha ők nem működtetnek, akkor más nem tudja, nem akarja elvégezni a feladatot.
Se szeri, se száma az országban azoknak a településeknek, ahol az oktatást egyszerűen nem lehetne biztosítani, ha valamelyik egyház nem segítene. Ezért elismerés, nem pedig hadüzenet jár nekik. Mindazoknak tehát, akik nem jutottak el a nagyon is indokolt kérdésig, hogy tulajdonképpen ki képviseli ebben a vitában a gyerekek és a családok érdekeit, egyidejűleg el kellene gondolkodni arról is, ki akarta ellehetetleníteni a tanulók iskolakezdését.
