Több mint két éve dúl az embertelen, bizarr és gyilkos háború a szomszédunkban, amelyet olyan nagy lelkesedéssel támogat lényegében mindenki, aki a Lajtán túl él és nem a pápa. De élni kell, be kell rendezkedni az új helyzet elfogadására, így Ukrajna a legnagyobb ellenségével rendszeresen egyeztet a gáztranzitról, teljesíti a két fél a szerződésben meghatározott feltételeket, a gáz pedig áramlik Európába. Nem zökkenőmentesen, de lényegében a harcoló felek között fennáll az együttműködés. A kapott pénzből pedig rakétákat, repülőket és tankokat vásárolnak a Lajtán túli cégektől. Ennél nyilván sokkal bonyolultabb a helyzet, de az önmagából kifordult világban igenis lehet így háborúzni. A nyugati sajtó pedig elképesztően lelkesen kampányol a lehetséges világháború oldalán, ugyanis ez remek üzlet, még ha halálos is. De az üzlet mindig kockázattal jár.
Az a világháború lényegében már most is zajlik, csak nem nevezzük nevén. Nem csak karddal lehet ölni, az ember sokkal kifinomultabb kegyetlenségekre képes. Az energia kiváló és éles fegyver, mert nincs mindenkinek, és akinek van, a saját céljai elérése érdekében forgatni is fogja. Mint Oroszország vagy a vezeték ura, Ukrajna. Vagy Franciaország, valamint annak közel-külföldje, Észak-Afrika. Meg lehetne oldani, hogy Európa stabilan megfelelő mennyiségű földgázhoz jusson Észak-Afrikából, de a szükséges csővezeték kiépítése rengeteg pénzbe kerülne, és egyáltalán nem érdeke mindenkinek, hogy az öreg kontinens minden régiója békében éljen. Mert ez fegyver, amelyet szükség esetén használni akarnak.
A francia befolyás Észak-Afrikában nem csupán gazdasági, de szellemi is, már csak a nyelv és a történelem eredményeképp. Franciaország továbbra is globális hatalom, amely rajta tartja a szemét a régi birodalom országain, céljaihoz pedig felhasználja a régi kapcsolatokat. De ez nem egyirányú utca. Afrika is hat Franciaországra, elég csak az utcákat megnézni, esetleg a francia futballválogatottat, no meg az algériait, ahol a kezdő tizenegyből hárman születtek Algériában, a többiek egytől egyig franciaországiak.
A sokat hangoztatott európai egység egyszerű szlogen, nem több, hiszen az érdekek nem vágnak egybe. A közös mozdulás csakis békeidőben lehetséges, s egyáltalán nem biztos, hogy az előttünk álló időszak a békéről szól-e, vagy a háborúra készüljünk. Természetesen senki se ülhet ölbe tett kézzel, így Magyarország se várja az elkerülhetetlent, hanem szívósan küzd azért, hogy a nálánál sokkal nagyobb és befolyásosabb országok tervei ne sikerüljenek. A nagyon szövevényes, politikai erőket, a sajtót, a gazdasági szereplőket is felvonultató viszályon át lehet látni, ha a szigorú tényeket nézzük. A nagy cégek Magyarországon stabilan termelnek és újabb fejlesztéseket terveznek. Az energiaellátás keletről háborítatlan, a magyar csővezeték pedig újabb kapcsolódási pontok felé kinyúlik. A személyes és az energiabiztonság Magyarországon kiemelkedően jó. Minden egyéb csak propaganda, porhintés, ellenérdekelt felek játéka.
Ez a játék – amelyet lehet háborúnak is hívni – nem fog leállni, továbbra is embertelen és bizarr módon fogja összeugrasztani egymással a szövetségeseket, akik azért fenn fogják tartani a kapcsolatokat. A mi feladatunk az, hogy az említett stabil alapokat minden áron megvédjük, és a magunk igazát mások számára is vonzóvá tegyük. Mert azért senki se akar egy zűrzavaros országban élni, legfeljebb a politikai vezetők csörgetik a kardjukat a hüvelyében. Egy problémának nem egyetlen megoldása van, és azért ne feledjük, minden jel ellenére létezik a józan ész a politikában és a mindennapokban is. Ebben érdemes bízni.
