Ezenfelül az önkéntes műveleti tartalékosok igénybe vehetők természeti és ipari katasztrófahelyzetek elhárítására, azok megelőzésére, illetve következményeik felszámolására.
Ez a fajta önkéntes vállaláson alapuló szolgálat segít abban is, hogy az év nagyobbik részében civilként élő katona a legmodernebb technikát, harceljárásokat elsajátíthassa, megismerhesse saját fizikai, pszichikai határait, azt kiterjeszthesse, erősíthesse. Az önkéntesség ereje óriási, nem csak békeidőben, de később, egy esetleges háborúban is.
Az általános sorkötelezettség amúgy sem hangzik túl jól Magyarországon. A kötelező katonai szolgálat 1868-ban bevezetett intézményére a II. világháború utáni hidegháborús pszichózis és a kommunista, internacionalista ideológia is rányomta a bélyegét. A szolgálat alóli kibúvásnak még a kísérlete is bűncselekménynek számított.
A behívottak többsége gyakorlatilag nem kapott előzetes tájékoztatást arról, hogy a szolgálatot hol fogja tölteni. A fiatalok a legritkább esetben kerültek a lakóhelyükön vagy annak környékén levő alakulatokhoz; épp ellenkezőleg, általában alapcél volt, hogy minél messzebb kerüljön a bevonult fiatal az otthoni és ismerős környezettől.
A laktanyák, alegységek, körletek belső életét nagyban meghatározó szokásjog számtalan esetben termelt ki konfliktusokat, bizonyos időszakban, alakulatoknál mindennapos volt a csicskáztatás, a fiatalabb, alacsonyabb beosztású, valamilyen okból megkülönböztetett sorkötelesek pszichikai és fizikai bántalmazása bajtársaik részéről, amit sok esetben még súlyosbítottak a Magyar Néphadsereg egyes altisztjeinek, tisztjeinek kilengései, szabályzatot is semmibe vevő, embertelen cselekedetei.
Egyértelmű, hogy békeidőben a hivatásosokból és önkéntesekből álló haderő a megoldás. A békéhez erő, a hadseregnek profi és önkéntes katonák, valamint korszerű fegyverek kellenek, a háborúból pedig ki kell maradni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!