„Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret” – szól az ismert magyar népdal. Természetesen háború esetén nem kedv kérdése az ország védelme. Hazánkban hadkötelezettség van a honvédelmi kötelezettség részeként. Így minden, Magyarország területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú, magyar állampolgárságú férfi hadköteles. Ez abban különbözik a kötelező sorkatonai szolgálattól, ami 2004-ben megszűnt, hogy a hadkötelezettség csak bizonyos rendkívüli esetekben lép életbe. Béke ide vagy oda, jelenleg a 27 európai uniós tagállam harmadában van kötelező katonai szolgálat, de egyre több az olyan – általában soha nem volt katona – politikus, aki az ukrajnai háborúra hivatkozva újra bevezetné a 90-es évek után megszüntetett vagy felfüggesztetett kényszerintézményt.
A magyar kormány más utat jár, a hivatásos, a hadsereg professzionális magját alkotó katonák és a honvédelmi alkalmazottak mellett egyre nagyobb arányban támaszkodik az önkéntesekre.
Ők azok a nagybetűs polgárok, akik azon túl, hogy fizikailag és szellemileg is alkalmasak a szolgálatra, a civil, polgár kurázsi megtestesítőiként önként, saját szabadságuk, sokszor munkájuk terhére vállalnak közösségükért szolgálatot. Természetesen nem mellékes, hogy az állam anyagi, jogi ösztönzőkkel is segíti azokat, akik hazájuk, közösségük iránti elkötelezettségüket fegyveres szolgálattal akarják bizonyítani. Önkéntes területvédelmi katonaként elsődleges feladatuk, hogy szükség esetén kiképzett katonaként helyben, lakókörnyezetükben segítsék a honvédség munkáját. Az önkéntes műveleti tartalékos katonák jelentik a Magyar Honvédség katonai szervezeteinek elsődleges tartalékát. Ők elsősorban olyan feladatok látnak el, mint a hivatásos vagy szerződéses katonák. Beoszthatók például huzamosabb ideje feltöltetlen beosztásokba vagy misszióban részt vevők hazai pótlására.
