Egy időben nagy keletjük volt Európa-szerte azoknak a pártoknak, amelyek viccet csináltak a demokráciából, mondván, ők kívül állnak a fősodron, és szembenevetik az embereket kizsákmányoló és becsapó nagypártokat.
A mi Kutyapártunk is egy ilyen alakulat volt, aztán ahogy a vicceskedés egyre kevésbé volt szórakoztató, no meg dolgozni is kellett volna a nagy röhögések közepette, a pártok támogatottsága elolvadt.
Mert lényegében semmit se csináltak, csak azt bizonygatták, hogy a demokrácia megvehető és kifigurázható. Ez pedig európai szinten ma is így történik. A brüsszeli központ naponta neveti ki a demokráciát, és igazolja, hogy fel lehet fogni pénzszivattyúként a népfelséget, ha elég távoli és nagy testületeket hoznak létre. Mert az Európai Parlament és a választópolgárok között ma már akkora a szakadék, hogy egyik se látja a másikat. Csak az adott országban van valami jelentősége a voksolásnak, a kiküldött képviselők azonban – tisztelet a kivételnek – bekerülnek a nagy olvasztótégelybe, ahol nem ők döntenek a követendő irányvonalról. Hanem azok, akik önmagukat bebetonozták a hatalomba, esetleg pokoli ügyes debattőrök, zsarolóművészek és szerencselovagok, ezernyi vasat tartanak egyszerre a tűzben és gátlástalanul kijátsszák egymás ellen a vezetőket, ha az egy eurócent nyereséggel jár majd valahol.
Itthonra persze azt üzeni Magyar Péter, hogy nagyon határozott munkát fog végezni Brüsszelben, ahogy a szégyenteljes Momentum-tandem is ezzel kampányolt, mielőtt csúfosat bukott volna.
De mindezek a szózatok csakis úgy születhetnek meg, hogy az érintett Donáth–Cseh páros vagy Magyar Péter tudja, milyen feladatra szánják őket hatalmas uraik.
