Cinkelt lapok

Egy időben nagy keletjük volt Európa-szerte azoknak a pártoknak, amelyek viccet csináltak a demokráciából, mondván, ők kívül állnak a fősodron, és szembenevetik az embereket kizsákmányoló és becsapó nagypártokat.

A mi Kutyapártunk is egy ilyen alakulat volt, aztán ahogy a vicceskedés egyre kevésbé volt szórakoztató, no meg dolgozni is kellett volna a nagy röhögések közepette, a pártok támogatottsága elolvadt.

Mert lényegében semmit se csináltak, csak azt bizonygatták, hogy a demokrácia megvehető és kifigurázható. Ez pedig európai szinten ma is így történik. A brüsszeli központ naponta neveti ki a demokráciát, és igazolja, hogy fel lehet fogni pénzszivattyúként a népfelséget, ha elég távoli és nagy testületeket hoznak létre. Mert az Európai Parlament és a választópolgárok között ma már akkora a szakadék, hogy egyik se látja a másikat. Csak az adott országban van valami jelentősége a voksolásnak, a kiküldött képviselők azonban – tisztelet a kivételnek – bekerülnek a nagy olvasztótégelybe, ahol nem ők döntenek a követendő irányvonalról. Hanem azok, akik önmagukat bebetonozták a hatalomba, esetleg pokoli ügyes debattőrök, zsarolóművészek és szerencselovagok, ezernyi vasat tartanak egyszerre a tűzben és gátlástalanul kijátsszák egymás ellen a vezetőket, ha az egy eurócent nyereséggel jár majd valahol.

Itthonra persze azt üzeni Magyar Péter, hogy nagyon határozott munkát fog végezni Brüsszelben, ahogy a szégyenteljes Momentum-tandem is ezzel kampányolt, mielőtt csúfosat bukott volna.

De mindezek a szózatok csakis úgy születhetnek meg, hogy az érintett Donáth–Cseh páros vagy Magyar Péter tudja, milyen feladatra szánják őket hatalmas uraik.

További A Helyzet híreink

Megjött a brüsszeli jóváhagyás, Magyar Péter pártja az EPP frakciójába csatlakozik

A nagy és bölcs brüsszeli agytröszt, a hatalom fennkölt és pártatlan birtokosa ugyanis önmagát monolitként állítja be, amely erkölcsös és progresszív, miközben iszonyú hatalmi harc folyik az eurokrata nagyágyúk és a nemzetállami képviselők között.

Az Európai Tanács, az Európai Bizottság és az Európai Parlament elvben kiegészítik egymást, valóságban egymás nyakára hágva próbálják a másik hatalmi jogosítványait magukhoz ragadni.

Ursula von der Leyent nagyon rövid pórázon tartja Németország, Charles Michel tanácsi elnök pedig egész arzenállal támadja. A cseppet sem korrupt máltai politikai életből érkező Roberta Metsola nyilván szakértelme miatt újrázhat, ha ez a döntés születik, de Kaja Kallas, aki észt miniszterelnökből lemondása után újra észt miniszterelnök lett, s most megcélozta a kül- és biztonságpolitikai főképviselő posztját, feltehetően függetlenül attól, hogy ő az orosz–ukrán háború fő propagátora.
De a döntéseket nem most hozzák. Leülnek, várnak, a háttérben zajlanak a viták és harcok, majd hónapok múlva lesz valamilyen határozat, amolyan okos lányosan, adnak is valamit, meg nem is. Az európai választópolgárok elől az egész el van zárva, a sajtó beavatott része semmiféle problémát nem lát ebben, viszont folyamatosan támadja Magyarországot, mert mi nem így járunk el.

Ne mondja senki, hogy az Európai Uniónak így kellene működnie. Ezt nemcsak az alapító atyák nem így tervezték, de még mi, a késői csatlakozók sem hittük volna, mert megalázó és egyáltalán nem hatékony.

Az uniós döntéshozatal reformjára égető szükség van, de mivel csakis úgy lehet a reformokat megvalósítani, hogy a játékszabályok szerint játszunk, folytatódnia kell a show-nak, elfogadva, hogy Brüsszelben mindenki cinkelt lapokkal játszik, és egyáltalán nem érdekli, hogy mi a jó az uniónak.
Az EU jelenlegi felállása inkább hasonlít egy hidegháborús együttműködésre, mintsem szövetségre. Még kevésbé egy unióra. Pedig nekünk ezt naggyá kellene tennünk.