Ami biztos, a főváros és Karigeri tanácsadóinak állapota között fordított arányosság volt megfigyelhető. Ahogy pusztult le Budapest, úgy gömbölyödtek utóbbiak. Miként azt lapunk összesítette: öt év alatt nagyjából kétmilliárd forintot égettek el Karácsonyék tanácsadókra. Ami talán kiheverhető lett volna, ha ötleteik nyomán épül-szépül a város. 

Ha választ keresünk arra a sokakat kínzó kérdésre, miért nem jutott ideje érdemi munkavégzésre Karácsonynak, érdemes rekonstruálnunk egyetlen átlagos hétköznapját. 

Ébredés hajnali kilenc órakor. Fél 10 körül kakaózás a konyhában, lehetőleg Facebook-élőzéssel, kormánymószerolással. Fél 11-kor beesik a fotós, nélküle egy tapodtat sem. Uzsgyi a Városházára, szolgálati autóval, buszsávban, az épülettől két sarokra átszállás szolgálati kerékpárra, érkezés udvari fotósok gyűrűjében, formatervezett vigyorral. 11 óra, második mentesítő kakaó már az irodában. Gál J. vagy valamelyik nem diszgráfiás kolléga szól, hogy kitolna egy „Karácsony-posztot” (valami kormánymószerolást). Jóváhagyva. 

Telextől Mariann csörög (aznap már hetedszer), kérdi, miben segíthet. Eligazítás. Közben megérkeznek a személyes tanácsadók, vannak vagy húszan, lökdösődés a kávéautomatáknál. Egyenkénti kihallgatás. A karbonügyi szakreferenssel való bájcsevej közben megéhezés, ebéd 12 tájban (dinsztelt tücsök). 

Harmadik kakaó. 13 óra körül le az udvarra, friss fotók biciklin. A megfeszített mosolygástól begörcsöl a bájgödör, Tüttő kiropogtatja. 14 órakor újabb Karácsony-poszt. Újabb tanácsadók megkérdezése arról, mi folyik a városban. 17 órára tanácsadók letudva, de vége a munkaidőnek, s amúgy is kezdődik valami SZFE-s, katás, klubrádiós, CEU-s, internetadós vagy Isten tudja, milyen tüntetés, ott a helye. Valahogy így fest egy átlagos Karácsony-féle „munkanap”.

Rejtély, ennyi szorgalommal és szakértelemmel hogyan navigálta Budapestet csődközelbe…