Továbbá: „Magamat a III. kerület törvényes polgármesterének tekintem. A jogaimtól való megfosztást nem tekintem jogszerűnek, el nem ismerem.” Ebből is látszik, Lászlónk leleményes, mint maga Odüsszeusz: ha nem tekint valamit jogszerűnek, akkor az nem az. Az ügyvéd fülébe súgott eskü pedig ugyanolyan joghatású, mint a testület előtti. Íme, a baloldali jogállamiság két mondatba sűrítve.
„A Magyar Köztársaság szabad polgáraként esküszöm, hogy minden tettemmel a jelenlegi diktatórikus politikai hatalom lebontásán dolgozom, hogy hazánk mihamarabb újra szabad választásokon választhasson legitim kormányt” – üzente Kiss fegyenc, akit ezek szerint nem szabad (elcsalt) választásokon választottak meg másodjára is. Ami mindent elmond ennek az állítólagos „diktatúrának” a hatékonyságáról, valamint Kiss László elmeállapotáról. Aki amúgy annyira szabad és annyira bontja lefelé a hatalmat, hogy jelenleg klotyóra is csak engedéllyel mehet.
Úgy véli, koncepciós eljárás folyik ellene, mint Karigeri ellen is a „Városháza-üggyel”, amelynek célja vele együtt „két budai és három pesti kerületi polgármester gyengítése, zsarolhatóvá tétele és esetleges büntetőjogi felelősségre vonása hamis vallomások és a közvélemény manipulációja által”.
A szépséghiba csupán annyi, hogy a lapunk által ismertetett nyomozati iratok szerint Kiss azután került kaptárba, hogy közeli barátja, bizalmasa „énekelni” kezdett róla.
Polgármester úr tehát slamasztikában van, nem kicsiben. Igaz, ő is énekelhet, ám egyelőre csak a börtön ablakából. Például Rostás Károly Kisangyalom című dalát: „Legszebb időm börtönbe kell töltenem. / De sokat kell a börtönben szenvednem.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!