Az amerikaiak okosabban fogalmazták meg a támogatásukat: „ameddig szükséges”. Nem tudjuk, meddig lesz „szükséges”. Jelen állás szerint nehezen képzelhető el, hogy a már a fronthelyzetből láthatóan is értelmetlenül hosszúra nyúlt öldöklésnek és az erőforrások elpocsékolásának ne olyan – akár csak tűzszüneti – rendezés vessen véget, amelyben az ukránoknak is komoly engedményeket kell majd tenniük. Egy befagyott konfliktus is jobb az éveken át tartó pusztításnál. Addig pedig az oroszok fárasztják őket, mint horgász a halat. Sem a két ország, sem a tartalékaik nincsenek egy súlycsoportban. Könnyen elképzelhető: az oroszok jobban ismerik a Nyugat működésmódját, mint fordítva. Mindez felértékeli a béketörekvéseket, a globális Dél, a kínaiak, brazilok, indiaiak szerepét, Európában meg a magyarokét.
A Nyugat kezd elfáradni abban, hogy akármennyit fektet is a mégoly jogos ukrán erőfeszítésekbe – való igaz, 2022-ben Oroszország támadta meg Ukrajnát –, ezek csaknem három évvel később sem térülnek meg.
Azért pedig a Nyugat nem fogja beküldeni a katonáit, hogy meghaljanak a nyelvtörőnek beillő Avgyijivkáért meg Zaporizzsjáért. A NATO és az EU is udvarias határt szabott annak, hogy mennyire hajlandó még közel engedni magához Kijevet. Akár Zelenszkijjel, akár majd már nélküle.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!