Volt azonban ennél sokkal mocskosabb módszer is a hivatásos hatalomváltók eszköztárában. Magyar Péter aljas akciózásához hasonlóan – amit a gyermekvédelmi intézményeknél művel, felmondásra kényszerítve az árvák utolsó támaszainak számító nevelőket – rendre a diákokat, a gyermekeket kezdték el megcélozni a mögöttük álló balliberális elit sugalmazására egy időben a baloldali pedagógus-szakszervezetek is.

Gyomorforgató volt például az a tüntetéssorozat, amelybe az akaratukon kívül bevontak számtalan kiskorú, alsó tagozatos diákot, sőt óvodást (!) is, arra kényszerítve őket, hogy élőláncot alkossanak, többszörösen megsértve ezzel a gyermekek jogairól szóló törvényt. Nem válogattak tehát az eszközökben, mert vélhetően nemcsak azt a jogos igényt akarták kielégíteni, hogy a tanárok jobb körülmények között, magasabb bérért dolgozhassanak, hanem valójában kormánybuktatásra készültek, politikai célokat szolgáltak a valódi érdekképviselet helyett.

Ezt azonban szerencsére nem tehették sokáig. Ma már nem énekel velük NoÁr és Nagy Ervin, a két „színészkirály”, ők is új vizeken, új lélekvesztőn evezgetnek. Az egyik kulcsfigurájuk, a bigámiát népszerűsítő Törley Katalin is kétfarkú cicává változott. A hazudozók ugyanis csak addig kérkedhetnek, amíg szembe nem jön velük a valóság, és az igazi kritikus tömeg meg nem cáfolja őket.