Megtartotta búcsú-sajtótájékoztatóját David Pressman, aki láthatóan minden pillanatban félreértelmezi a diplomáciát. Azt mondja magáról, hogy ő a magyar–amerikai kapcsolatokat építeni jött, s nem politizálni, majd több mint két éven át kizárólag ideológiavezérelt szólamokkal borzolta a kedélyeket. Az utolsó, nagyon savanyú tájékoztatón jelentette be, hogy Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét szankciós listára helyezi az Egyesült Államok, mert az ő álláspontjuk szerint a miniszter korrupcióban érintett. Mondja ezt az a diplomata, akinek elnöke január 20-ig járja már csak kacsatáncát, utána már semmiféle ráhatása nem lesz az eseményekre. Pressman és a demokrata adminisztráció egy utolsó, nagyon szomorú bosszúakciócskát időzített mára, amely láthatóan nincs átgondolva, nincs semmiféle súlya, de arra jó, hogy kiderüljön, mennyire gyűlölik az Orbán-kormányt a mostani amerikai kurzusban. Valami láthatóan elcsúszott Washingtonban, a jó kormányzás képessége mellett a diplomáciai érzék is hiányzik arrafelé.

Torz az elképzelés, hogy az országot képviselő diplomata jót tesz bárkinek is azzal, ha állomáshelyén leáll torzsalkodni a helyi kormányzattal. Vannak erre megfelelő fórumok, és azokon egyáltalán nem diplomaták viszik a prímet, hiszen az ő dolguk a hullámok lecsillapítása. Viszont aggasztó, ha az amerikaiak találják ki, hogy ők ezentúl másképp fogják fel. Mert ők azért ma is a világ első számú nagyhatalma, vagyis elképzelhető, hogy az ő szemükben teljesen elfogadható a váltás, miszerint a diplomaták feladatai közé tartozik a politizálás, a bírálgatás, a gúnyolódás, az érzelmi alapon álló szankcionálás. Nyilván Pressman és a Biden-kormányzat soha nem volna olyan bátor, hogy stabil, de kevéssé demokratikus szövetségeseit ostorozza, mondjuk az Öböl-térség kisebb-nagyobb államait, de feltehetően ez nem is erről szól. Itt a rakoncátlan Orbán-kormány a célpont.

Bidenék szempontjából Magyarország egy hiba a gépezetben, egy olyan anomália, amelynek nem szabadott volna kialakulnia. A nagykönyv szerint végrehajtották a felírt leckét, volt Nyílt Társadalom Intézet, volt SZDSZ, volt Demszky Gábor, McDonald’s, de valahogy ezek nem vezettek el a szivárványos menetekig, a soknemzetiségű, soknyelvű és sokvallású társadalomig és a migráció lelkes támogatásáig. A demokraták által ideküldött diplomaták mindig vaskosan politikus módon álltak a rebellis magyarokhoz, akik soha nem tűntek eléggé lelkesnek vagy hálásnak. A végletesen megosztott Amerikában van ugyanakkor egy nagyon komoly réteg, amely nem úgy látja a világot, ahogy Bidenék. Ők szavaztak Donald Trumpra és választották meg amerikai elnöknek. A következő adminisztrációval feltétlenül jobb viszonyt fog kialakítani Magyarország, amely egyáltalán nem meglepő a hasonló eszmeiséget figyelembe véve, valamint látva az évek óta tartó együttműködést különböző fórumokon. Ám egyértelmű, hogy nem a mi dolgunk igazságot tenni az amerikaiak vitájában. Nem is volt soha ilyen törekvése Magyarországnak, Pressmanék mégis úgy jártak el, mint valami kisgyerek az óvodában.