Most akkor mennyi is az idő? A hétköznapi esetben a pillanatra vonatkozó érdeklődés akkor vált örök érvényűvé, amikor Gulyás Márton a Partizánban azt a mentőkérdést tette fel a kormányfőjelöltségből bukásra álló Magyar Péternek, hogy volt-e része bennfentes kereskedelemben. A politikai csemegék iránt fogékonyabbak azóta is találgatják, mi volt a célja ezzel a húzással a dollármédia vezéralakjának, és miért a műsoridő hosszát nehezményezte a zsebmessiás, ahelyett, hogy válaszolt volna. Az amerikai mélyállam által kiképzett propagandista mindent megtett, hogy karcosnak, keménynek látszó kérdéseivel olyan helyzetet teremtsen, amiből Magyar Péter úgy tud kijönni, mint aki egy esztendő alatt ismeretlen aranyifjúból kormányzóképes politikussá fejlődött szuperzseni. De az élőszövettel bevont mesterséges intelligencia nem élt ezzel a lehetőséggel.
Mivel alkalmasságát, hitelességét kellett volna bizonyítania, és Magyarország jövőjéről alkotott vízióit, azok megvalósításának eszközeit illett volna vázolnia, egyszerűen csődöt mondott.
Mivel brüsszeli gazdái még nem mondták meg neki, mit kell ezekre a kérdésekre válaszolnia, nem tudott mit hazudni. Ekkor akart rátérni segítségképpen a műsorvezetőnek álcázott politikai aktivista a jól bevált panelra, miszerint a kormánypropaganda hamis vádjai úgy peregnek le erről a rendkívüli tehetségről, mint olajcseppek a forró teflonról, de ezzel inkább bedurrantotta az agresszív méregzsákot, aki úgy kezdett el viselkedni, mintha a Bayer-show-ból Zsoca nem engedné ki a mosdóba. Egyesekben az is felmerült, az viselkedik így, aki sáros, vagyis aki nem tudja érdemben cáfolni a vádakat.
