Mint tudjuk, Magyar Péter ilyet soha nem csinált. Tehát ha a nemzeti bank vizsgálata során kiderül, hogy valaki egy ígéretesnek tűnő pénteki napon kapja-fogja magát, eladja az összes birtokában lévő részvényt, de nem ajánlja fel az így nyert összeget az invalidusok javára, hanem tízmilliókért egy bizonyos típusú részvényt vásárol, majd a hétvégén kiderül erről a részvényről, hogy kibocsátója felvásárlási akciót hirdet, ami hétfőre jól felveri az árát, és a mi valakink hétfőn busás haszonnal értékesíti ezeket a részvényeket, akkor ez a valaki nem Magyar Péter. Amennyiben mégis illene az említett üzletmenet a tisztesség és becsület erényeinek védelmezőjeként tetszelgő, másokat börtönnel fenyegető pártvezér korábbi portfóliójába, akkor nem ez a bennfentes kereskedelem. Utóbbi könnyen cáfolható, mert ez az. Már csak azt kell kideríteni, honnan tudta az illető, hogy éppen azt a részvényt kell pénteken bezsákolni. Erősíti a tsz-elnök elleni gyanút, hogy a papír Mészáros Lőrincé volt, Magyar Péter pedig akkoriban az említett úr bankjának is dolgozott. Ezért feszült figyelemmel várjuk, mit mondott a meghallgatásán Vogel Evelin, mire gondolt, amikor azt állította egy kiszivárgott hangfelvétel tanúsága szerint, hogy egykori szerelme olyan információk alapján bizniszelt a tőzsdén, amikről nem kellett volna tudnia. Addig viszont sötét kétségek között bolyongunk a Tisza-vezér megítéléséről morfondírozva, mint a laposföld-hívők, akiknek űrfelvételt mutatnak a bolygóról. Mert ha mégis kiderülne, hogy nem a karmelitában kotyvasztott mérgező propaganda lejárató akciója a vád, akkor egészen új értelmet nyer az önmagát máris kormányfőnek képzelő agresszív önimádó kérdése az időről. Valahogy így: Mennyi időm van még ebben a szerepben, Marci?