A hír, amely szerint a Karácsonyék által gazdaságilag megroggyantott főváros akkor is megrendezi a pride-ot, ha szivárványos transzformátorok potyognak az égből, nem meglepő. Végül is mit vártunk?
Pedig Budapest önkormányzata nem „melegjogi” ernyőszervezet. Mi több, konkrétan semmi köze ahhoz, ki szereti a fiúkat, ki pedig a lányokat. Következésképpen Budapest önkormányzatának nem szabad, nem lehet a nemzetközi „melegjogi” mozgalom zászlaját sem kilógatni az ablakon, épületen hirdetni, hiszen az érintetteken kívüli budapesti polgárok erre nem hatalmazták fel őket. Más szóval: főpolgármesteri munkát kellene végezni, várost igazgatni, nem pedig koldusbotra juttatni a fővárost. Hiszen ez volna a dolguk, nem pedig egy önkényesen kiválasztott kisebbségi csoport szüntelen ajnározása.
De ha már úgy áll a helyzet, hogy Budapest elapadt koldustarisznyájából a „melegekre” mindig jut bőséggel pénz, nekünk is eszünkbe jutott néhány támogatandó program. Adják például a pride-ra fordított teljes összeget a háromszoros olimpiai bajnok Papp László ökölvívóról elnevezett tízszobás, angyalföldi múzeum megalapítására! Kezdeményezze Budapest a Kocsis Sándorról, Grosics Gyuláról, Keleti Ágnesről elnevezett sportközpont megépítését! Legyen továbbá Faludy György Tudásközpont, Csukás István Mesepark, Bács Ferenc Intézet, bármi, ami a budapestiek számára erkölcsi haszonnal szolgál!
Karácsonynak továbbá azonnal el kellene utaznia Korondra, hogy a pride-ra szánt busás támogatást egy az egyben átadja Korond önkormányzatának. Nem pusztán azért, mert magyar a magyarnak segít (ezt nyilván nem is értik Karácsonyék), hanem mert a budapestiek éppen azért választották meg, hogy segítsen a bajbajutottaknak, és a magyar főváros erkölcsi, gazdasági súlyával megjelenjen olyan ügyekben, amelyekről közmegegyezés van a Kárpát-medencében (a korondi árvízről van, a szexuális devianciákról nincs).
Soroljuk tovább? Ha Budapest vezetése egyszerűen szétosztaná a felvonulási pénzt azok körében, akik valóban rászorulnak, ha sokgyermekes családoknak, gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek, nehéz sorsú embereknek jutna és maradna is, garantáltan segítene.
Papp, Kocsis, Grosics, Keleti, Faludy, Csukás, Bács valamennyien Budapest díszpolgárai. Jelenleg pusztán fiókban heverő papírokra írt nevek a Városházán. Esély sincs arra, hogy ez a városvezetés valaha érdemben is tesz valamit, hogy örökségüket ápolja. Korond messze van, a belvárosi pénzszivattyúzástól különösen távol. A szegények pedig nem számítanak, soha nem is számítottak egy liberális számára, csak addig, amíg fennkölten szövegelni lehet róluk, de érintkezni nem szükséges velük.
Mondjuk ki: elég volt abból, hogy a Budapestet koldusbotra juttató Karácsonyék a pride támogatását közfeladatnak gondolják. Ebben az országban az emberek hatalmas többsége – még a Karácsonyra szavazóké is – azt gondolja, hogy a provokatív felvonulást nem szabad állami vagy önkormányzati eszközökkel támogatni. Azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy amíg a főváros díszpolgárai, példaképei, a külhoni magyarok és a szegény emberek nem látszanak Karácsonyék távcsövében, nagyon nagy a baj.
Nem erre szerződtették őket. És akkor még nagyon finoman fogalmaztunk. Mi – a hatalmas többség – olyan országot építünk, ahol nem a szivárványos rongynak, hanem a piros-fehér-zöld zászlónak kell helyet szorítani középületeinken. Ahol a munka nem sunyi támogatásokat, hanem a közös értékek nyilvános képviseletét jelenti. Ilyen egyszerű, igen. Tartjuk szerencsénknek, hogy Magyarországhoz, nem pedig egy gittegylethez tartozunk.
