Ugyan mit nyerhetünk mi egy olyan együttműködéssel, amelyben Magyar Péter, illetve egyik fő néppárti szövetségese, támogatója, mentora, a lengyelországi politikai bosszúhadjáratával neki példát is mutató Donald Tusk alkot tandemet? Ugyan milyen is velük Közép-Európa közös hangja – ha nem is dörgedelmes basszus, de legalább cingár koloratúrszoprán –, amely a térség hatvanmillió polgára nevében szólalhatna meg úgy, hogy azt Brüsszelben is meghallják? Vajon mi az a közös nevező, amelyhez a szuverenista szlovák és a patrióta cseh miniszterelnök is nevét adja? (Ami adódik ilyennek, az nem specifikusan közép-európai: egy minél gálánsabb EU-keretköltségvetésben nemcsak térségünk, hanem sokan mások érdekeltek.) E kérdésekre Gödöllő után sem tudjuk a választ. Azt viszont biztosan tudjuk: nem akarunk visegrádi báránybőrbe bújtatott brüsszeli farkast.