Átöltözőszoba

Annak idején Rákosiék a nyilas Hűség Házát választották az ÁVO központjául, s amiért maga Rákosi jelentette ki, hogy a „kisnyilasoknak megbocsátunk”.

Jakab Péter elnök megásta az általa vezetett párt sírját Fotó: MTI/Mohai Balázs

De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ez a szemét lumpenproli a hozzá hasonlókhoz ugat, és ezeknek az éppen összeboruló, egylényegű bolsiknak és nyilasoknak éppen ez a természetes közegük. Egy szó mint száz: ebben az összeborulásban, kiegyezésben és megbocsátásban sincs semmi új. Miképpen az állandó hivatkozásra az „emberekre” és egyenesen az emberiségre – nahát, abban végképp nincsen. Kosztolányi írja az Édes Annában:

„Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.”

Igen. Ezek ilyenek. Mint Péter meg Feri – egyenesen az emberiségből.