Az igazi büszkeség

Nagyot tévednek az ellenzéki politikusok, akik most a homoszexuális-felvonulást használták fel alantas politikai céljaikra, ha azt hiszik, csupán az ellentüntetők állnak szemben velük.

Karácsony Gergely Fotó: Teknős Miklós

Mintha valamit ünnepeltek volna a hét végén, de rajtuk kívül senki nem értette, mit. Aztán végül kiderült, hogy szimpla kormányellenes tüntetés volt, amire a vártnál többen gyűltek össze. De nagyot tévednek az ellenzéki politikusok, akik most a homoszexuális-felvonulást használták fel alantas politikai céljaikra, ha azt hiszik, csupán az ellentüntetők állnak szemben velük.

A büszkeség menete. Így hívják. Amit kerek szemekkel bámul a józan többség a híradókból, és keresi, vajon mire oly büszkék ezek a csiricsáré külsejű emberek. Hol az a teljesítmény, az a nagyszerű tett, kiváló gondolat, ami indokolná ezt a gőgöt? De csak Fidesz-ellenesség, Orbán-fóbia köszön vissza a transzparensekről és a szónokok beszédeiből is. Nem dobja föl a show-t az sem, ha transzvesztiták adják elő.

Mély szomorúság, csontig ható bánat lesz úrrá a normális emberen, amikor azt kell átélnie, hogy tobzódik a minden értéket felrúgó eszementség. Kiforgatják legszentebb fogalmainkat és ellenünk fordítják hitünk minden lényeges elemét. Úgy próbálják beállítani ragaszkodásunkat a hagyományos élet rendje mellett, mintha azzal megtagadnánk a szeretetet mindazoktól, akik másnak gondolják magukat. Gyűlöletkeltéssel vádolnak bennünket pusztán azért, mert felháborodunk az összehangolt támadássorozat láttán, és próbálunk védekezni. De ezt is úgy állítják be, mintha mi üldöznénk őket, és még azért is kigúnyolnak, hogy mi érezzük magunkat kisebbségben, holott sokkal többen vagyunk, csak kevesebbet hőbörgünk az utcán.

Összenőtt tehát, ami összetartozik. Már az LMBTQ-propagandagépezet is a moslékkoalíció érdekeit szolgálja. Kiáll a festett műszivárvány alá minden idők legpocsékabb főpolgármestere, és arról értekezik, hogy neki mint heteroszexuális kereszténynek ott kell lennie. Mert neki természetes, hogy azt szerethet, akit akar. Oldalakon keresztül lehetne elemezni ennek a torz gondolatnak az ostobaságát, de a lényeg, hogy elmondhassa, ő is keresztény, bár a maga módján, vagyis nem érdekli, hogy olyanoknak szónokol, akik röhögve megtagadják a Bibliát a teremtéstörténettől kezdve. És félti a gyerekeinket, milyen világban kell felnőniük, és egy percig sem akad el a szava azok láttán, akik egyáltalán nem akarnak gyereket.

Hozzászoktunk már, hogy fekete öves ateisták oktatnak bennünket keresztényi szeretetről. De mindennek van határa. Ezért most hasonló büszkeséggel mondjuk ki, elvárjuk a másság mámorába ájult kisebbség agitátoraitól is, hogy mindennap cselekedjenek úgy másokkal szemben, ahogy elvárják, hogy velük szemben cselekedjenek. Vagyis erőltessetek magatokra egy kis empátiát, drága szivárványos barátaim! Tudjátok, érezzétek, mennyire megbántotok bennünket, amikor tagadjátok, hogy a család egy nő és egy férfi szövetségén alapul a gyermekek megszületése és felnevelése érdekében. Érezzétek át a mély fájdalmat, amit milliókban okoztok, amikor Istent játszva beleavatkoztok a teremtésbe, és vegykonyháitokban gólemeket faragtok. Fogjátok fel, mi a különbség aközött, ha valaki eltéved Jézus egyáltalán nem könnyű útján, bűnbe esik, elkárhozik, és aközött, ha laza mozdulattal kidobja valaki a törvényt, és a bűnt teszi meg követendő példának.

Ha ily módon közelebb kerültetek a mi megértésünkhöz és elfogadásunkhoz, akkor – és csak akkor – követelhetitek tőlünk, hogy értsünk meg, fogadjunk el titeket. Gyanítom, hogy a szeretet megélésének ezen a pontján haza fogjátok zavarni az összes ellenzéki politikust a rendezvényeitekről, és végre kikéritek magatoknak, hogy mások önös politikai érdekeiknek rendelik alá a problémáitokat.

Az lesz csak a büszkeség napja!

(Borítókép: Teknős Miklós felvétele)