A sajtó nagy pillanata, amikor az emberek általa benézhetnek a „füstös szobákba” a kulcslyukon át, odatapaszthatják fülüket az ajtóhoz. Most ismét eljött egy ilyen pillanat, mivel lapunk birtokába jutott több tucat órányi képi és hangfelvétel, amelyen a Magyar Szocialista Párt tagjai beszélik meg üzleti és politikai ügyeiket.
A titkos hangfelvételekről és az MSZP-ről önkéntelenül is az őszödi beszéd jut az ember eszébe. Sokan emlékeznek rá, hogy épp mit csináltak akkor, amikor meghallották az első gondolatokat a beszédből.
Egyetemistaként éppen otthon voltam, és a neten keresgéltem a teljes szöveget, majd amikor megtaláltam, aznap és a következő napokban tucatnyi alkalommal hallgattam meg. Lenyűgözött.
De nem olyan értelemben, mint a balliberális elitet, amely retorikai csúcsteljesítményről hadovált egy olyan előadott szöveg kapcsán, amelyben a szónok letorkolja elvtársait a hazugságokért, az ország bedöntéséért, majd megpróbált emelkedett hangon lelket önteni beléjük csak azért, hogy ne ugorjanak azonnal vízbe a süllyedő hajóról.
És nem is az igazság kimondása fogott meg, amelynek zárt körben való kinyilatkoztatása negligálja, hogy azt erényként lehessen felmutatni. A titok vonzott.
A politikának van egy, az emberektől elzárt része, amikor a „füstös szobákban” lekerülnek a jól felépített maszkok és imidzsek. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése a hozzám hasonló átlagemberek számára azt jelentette, hogy végre benézhettünk a kulcslyukon, odatapaszthattuk a fülünket az ajtóra. És az igazság arcon vágott minket.
Mindez egy héttel ezelőtt újra megtörtént, amikor egy hangfelvételen Karácsony Gergely, az ellenzék főpolgármester-jelöltje arról beszélt, hogy ha nem egy tapasztalt politikus vezeti Zuglót, akkor a szocialista párt szétlopja a kerületet. – [Horváth] Csabának legalább annyi esze van, hogy tudja, mi az, amiért börtönbe lehet menni – mondta a politikus, aki hozzátette, hogy elásnák, ha visszamenne a kerületbe.
Most ismét megtörtént. A lapunk által megszerzett hangfelvételekből kiderül, hogy mi vár azokra a kerületekre, településekre, amelyeket „hídfőállásnak” használna az ellenzék a kormány elleni harcban. A hanganyagokból az is kiderül, hogy a főváros egyik kerületét már szét is lopták a szocialisták. A milliárdos adósságba vert Kispest polgárai húsz évig fogják fizetni a helyi baloldali politikusok dőzsölését.
Az MSZP önkormányzati képviselői a felvételeken szemérmetlenül beszélnek a lopásról, valamint arról is, hogy a párt parlamenti képviselője „már nem kér”. Aki viszont kér, az a polgármester, aki összeveszik pénzéhes alkalmazottjával, mert ő csak „hármat kapott”, míg a másik „tizenkettőt” tett zsebre. Milliót. A párt európai parlamenti képviselője strómanokon keresztül juttat magának pluszpénzeket, mert kevesli a brüsszeli milliós fizetést – hallható a felvételeken.
Miközben ezekről a témákról folyik a beszélgetés, előkerülnek a fehér poros zacskók és a bankkártyák, amikkel „utcákba” rendezik az anyagot, csíkokat húznak ki egy tányéron. Hamarosan egy prostituáltat is hívnak. – Diáklány. Húszezerért egy órán keresztül csinál bármit – hallható a hanganyagokon.
És a beszélgetők reménykednek egy szebb jövőben. – A következő öt évben sok mindent meg kell csinálni, nagyon kell hajtani a biciklit, hogy utána ne kelljen sokat dolgozni – hangzik el a felvételeken.
A szereplők a korai nyugdíj álmát kergetik, ami nem kevés pénz az ő esetükben. 200-250 millió forint alig tart ki több mint egy évtizedig. Ennek a sokszorosát kell tehát megkeresni az elkövetkezendő öt évben. Most már csak az a kérdés: a választók eltűrik-e, engedik-e nekik?
