Majdnem karamboloztam egy „őrülttel”, satufékkel megálltunk, és kipattantunk a kocsiból. Parázs hangulatú ismerkedésnek ígérkezett, aztán rápillantottunk egymás autójára, felfedeztük a másikén a történelmi Magyarország matricáját, és egyszerre megenyhültek a tekintetek, gyökeresen más irányt vett a beszélgetés. „Bocs, hülye voltam, á, semmi, én voltam hülye, felejtsük is el, na, Isten áldjon!” Egy szóval sem utaltunk rá, mi és miért változott meg hirtelen, kezet ráztunk és mentünk a dolgunkra.

Jogok és kötelességek
A politikai térkép baloldalát szemlélve a rendszerváltozás óta az az érzésem, hogy arrafelé senkinek sincs fogalma arról, hol, kikkel és miért is élnek egyáltalán.