Abban a belterjes társaságban, hogy ne mondjam, tenyészetben, ahová ez az alak bejáratos volt és bejáratos ma is, nem volt szükség ezekre a követelményekre. Legalábbis őneki. Hátba veregették, megdicsérték, aztán elintézték okosba’. Adjunktus úr lett a zsúrfiúból – s lássuk be, meg is érdemli. Hiszen viszonylag hamar rászokott a bilire, kutatási területe a „hogyan írjunk naponta négy-öt tök fölösleges Facebook-posztot”, és még biciklizni is tud.
Megismertem egy fiatalembert 1988-ban, amikor megalapítottuk a Fideszt. Amikor egyszer kocsmáztunk, hamar felállt és elköszönt. Kérdeztük, hova siet. Azt válaszolta, „naponta száz szót kell megtanulnom angolul, és ma még nem teljesítettem a penzumot”.
Így, ilyen elmaradott, elavult, egyáltalán nem kreatív módon csinálják mások. Az „alacsonyak és kövérek”. A becstelen alakok pedig hercigeskednek, mellébeszélnek, hazudoznak, aztán ha lebuknak, akkor menekülnek. Igaz, ők „magasak és vékonyak”.
De azért legalább a lovárit vagy az eszperantót illett volna…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!