Nincs rá paragrafus

Nyugat-Európában senkit nem érdekel, hogy a magyarok, a lengyelek jól érzik-e magukat az országaikban.

Zászlók lobognak az Európai Parlament strasbourgi épülete előtt. A májusi EP-választások sorsdöntőek lesznek Európa jövője szempontjából Fotó: REUTERS/Arnd Wiegmann

Ártatlan ember nincs, legfeljebb nem találtad még meg a megfelelő paragrafust! – fogalmazta meg az ars poeticáját egy kellően cinikus titkosszolga. Ez még egy előző rendszerben történt, de érdekes, milyen higanymozgásúak ma ezek a fránya paragrafusok, hol megtalálni őket, hol nem. Brüsszelben például napokig nyálazták a több tízezer oldalas uniós joganyagot, mígnem az erdélyi Krónika kérdésére kibökték: Klaus Johannis román elnök múlt heti hangulatkeltése az erdélyi magyarsággal szemben nem ütközik semmilyen cikkelybe. – Ez igazából kétoldalú ügy, ami nem tartozik az unió hatáskörébe – közölte az Európai Bizottság.

Jó tudni. Pedig azt gondolnánk: az, hogy az államelnök egy, a Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvénytervezet kapcsán megvádolja a román kormánypártot – Orbán Viktor magyar kormányfőt is belekeverve –, hogy odaadná Erdélyt a magyaroknak, Románia demokratikus berendezkedését érintő ügy. Más ilyen esetekben idegesek szoktak lenni a brüsszeli folyósokon. Valamiért kibírhatatlanul fontosnak érzik, hogy Lengyelországban mikor mehetnek nyugdíjba a bírók, Magyarországon pedig hány napra szól a koronavírus-törvény. Ezek elvégre – a vak is láthatja – az európai demokrácia alapkérdései, míg az, hogy a román elnök uszít egy egymilliós nagyságrendű kisebbség ellen, legfeljebb enbéhármas sztori Budapesten vagy Bukarestben, nem is tudni, de hogy valahol Bécstől keletre, az biztos.

Fiatalkorúak vagyunk, vegyük észre, nem felnőttek. Így is kezelnek minket. 2004-ben léptünk be az Európai Unióba, 16 esztendősek vagyunk most, a románok 2007-ben csatlakoztak. Tejfölös még a szánk, és azt akarjuk, csacsiságokkal foglalkozzon az EU. Ám a lengyel bíró nyugdíjazása nem csacsiság, mert mi is van akkor, ha a helyére ültetett nacionalista bíró tárgyalja majd a francia joghurtgyár ügyét?! Hallatlan lenne! És hová vezetne, ha a koronavírus-törvény jóvoltából Orbán Viktor még 99 évesen is rendeletekkel kormányozna? Ezekből lesznek a nagy dolgok: jönnek az akárhányas cikkely szerinti eljárások, a monitorozások, amelyeket a kellően cinikus öreg titkosszolga megfigyelések néven ismert, végül pedig a slusszpoén, amit az amerikai úgy mond: találkozunk a bíróságon!

Ne legyünk naivak: Nyugat-Európában senkit nem érdekel, hogy a magyarok, a lengyelek, a románok vagy a romániai magyarok jól érzik-e magukat az országaikban. Még 1956 is annyiban keltett érdeklődést a Lajta másik oldalán, amennyiben politikai érdek fűződött hozzá; a szuezi válság nekik nagyobb sztori volt. Két dolog foglalkoztatja őket. A Kelet-Közép-Európában működő gazdasági érdekeltségeik biztonsága és az, hogy a magyar vagy a lengyel jobboldal sikere ne inspirálja a német, a francia vagy az osztrák radikális jobboldalt. Mert az káros – nekik. Erre születnek a paragrafusok.

Nem vicc: egy Gwendoline Delbos-Corfield nevű francia tag, de nem Rejtő A láthatatlan légiójából, teniszütővel menetelve a sivatagban, hanem az Európai Parlament zöldpárti frakciójából, tegnap azt a gombot nyomogatta online sajtótájékoztatóján, hogy az EP lépjen fel a magyar koronavírus-törvénnyel szemben, ha már az Európai Bizottságnak elgurult a szemüvege, és nem találja a paragrafust. És fel is lép majd a jövő héten. Franciaországban 25 ezren haltak meg eddig a koronavírus-járványban, Belgiumban, ahol az EP szintén ülésezik, nyolcezren, Magyarországon e sorok írásáig 363-an. De Gwendoline Delbos-Corfieldnek most a magyar törvény a fontos, és virtuális szájmaszkként veszi elő az EU-jogtárat, hogy megvédje Európát e paragrafusfertőzéstől. Olyan szintű aránytévesztés ez, amilyenre időnként okos emberek is hajlanak. Igaz, ők nem ingyen.