Nem tudom, mennyit gondolkodik egy átlag magyar újságolvasó az európai életforma megtestesüléséről, de abban biztos vagyok, hogy az e tárgyban szorgoskodó uniós biztos, Margaritísz Szkínász velős meghatározása csak keveseknek pattanna elő az agyából. Szerinte ugyanis nem más tesz bennünket európaivá, mint a befogadás.
Vagyis nem európai az, aki nem lelkendezik ujjongva a kontinensünket elözönlő azon embertömeg láttán, amelynek jelentős részéről azt sem tudjuk, kicsoda, honnan jött, hány éves és mit akar. Utóbbiról persze vannak sejtéseink, pár éve néhányan bele is mondták a bekapcsolva felejtett kamerákba, hogy a pénzünket akarják. Mára azonban szerénynek tűnik ez a leegyszerűsített megfogalmazása a migránsálomnak.
Az igazi európai ugyanis, akinek a befogadás a létformája, a lehető legkorábban önálló otthont is biztosít minden ismeretlennek. S ha már van lakása, ebből kifolyólag lakcíme, akkor egyértelmű, hogy választójogot is kapnia kell, különben még másodrendűnek érezné magát. Ezt tanítja nekünk Ylva Johansson uniós belügyekért felelős biztos. Jegyezzük meg e két nevet: Szkínász és Johansson. A jövő hírnökei ők, az új európaiság letéteményesei. Milyen kár, hogy mire az általuk készített migrációs akcióterv a megvalósulás végső szakaszába ér, ők már nem lesznek. Mert Európa sem lesz, legfeljebb földrajzi névként szerepel majd leírásokban egy nagyobb darab szárazföldre értve.
Higgyék el, megfogadtam a tanácsukat, nem drámázom túl a migráció ügyét. Inkább az ejt kétségbe, amikor a sötét tudatlanság a hagymázas ideológiák által vezérelve hiperaktivitással párosul. A két biztos abból a szépen csengő alapelvből kiindulva próbál érzékenyíteni bennünket, hogy mindenkinek joga van minden eszközhöz, aminek segítségével kibontakoztathatja képességeit. Ezért az ajándék lakás, az ajándék jogok, amelyekhez csak hébe-hóba tartoznak kötelességek. A nem létező integráció elősegítése szerintük nem kiadás, hanem befektetés.
Ez már alig burkolt megfogalmazása annak az ócska populista balliberális politikának, amelyik potenciális munkaerőt mond a bevándorló láttán, de leendő balliberális szavazót gondol. Szeretném halkan megkérdezni, a mi gyermekeinknek van-e joguk minden eszközhöz, amivel kibontakoztathatják képességeiket? Mert ha igen, akkor bejelentkeznénk lakásra, valamelyik menő európai egyetemre, s ha megfizethetetlennek tűnnének az ottani szállás és az egyéb költségek, akkor ezeket is kérnénk a számlánkra átutalni. Igaz, a mi őseink kicsivel korábban születtek erre a földre, de önök mondják mindig, hogy Jézus is migráns volt, tehát azt gondoljuk, beférünk az akcióterv keretei közé. Csak annyit kérünk, fogadjanak be hát bennünket is.
Komolyra fordítva a szót, követeljük, hogy bízzák a migráció kérdését az Európai Bizottságban hozzáértőkre. Olyanokra, akik szerint az első lépés a további beözönlés megállítása. Ezután minden energiát fordítsanak arra, hogy meghatározzák, miként lehet világosan megkülönböztetni a menekültet és a gazdasági bevándorlót, a bűnözőt és a terroristát. Kössék ki, hogy aki az unió határainak megsértésével kezdi, az elesik minden további mérlegeléstől. A befogadás lebonyolítását pedig a közösen kidolgozott alapelvek szerint bízzák rá a tagállamokra. Közben jogi és egyéb eszközökkel tegyék lehetővé a már itt lévők közül a beilleszkedni nyilvánvalóan nem akarók gyors és hatékony kitoloncolását. Mindezt azért, hogy a befogadottak valóban szerves részeivé tudjanak válni Európa társadalmainak, és fontos szerepet tudjanak játszani az összetartó és virágzó közösségek megteremtésében.
Ez akcióterv lenne. Minden más csak hablatyolás!
