Déjá vu… Mindig így volt ez. A szociáldemokrata párt „jobbszárnya” mindig is ellenezte a közeledést a kommunistákhoz, és (majdnem) mindig tisztességesen politizált. Például kiegyezett Bethlenékkel, ezt becézgették Bethlen–Peyer-paktumnak, a kommunisták pedig árulóztak közben. „És tapsolnak hozzá a rongy árulók, Büchlerek, Propperek, Peyerek” – zúgott a Vörös Csepel indulója, s mentek ölni. Meg leszalámizni. Peyer után hamarosan Kéthly Anna lett az „áruló”, 1948-ban aztán kizárták a pártból a „jobbszárnyat”, és Szakasits elvtárs meg a Bucigyuri aláírta az egyesülést a kommunistákkal, és lett nekünk az a jó kis Magyar Dolgozók Pártja, Rákosival az élén.

Kiderült, milyen sok normális, felelősen gondolkodó ember él a fővárosban
Ez a pár száz fő, aki a pride-nak nevezett provokatív melegreklámparti betiltása ürügyén csinálta a dedós fesztivált, tényleg csak elenyésző kisebbsége a népességnek.