Van, ami vicc, és van, ami nem az. Azon még elnevetgélünk, hogy – mint a világsajtó felkapta – egy francia kisvárosban egy Hittler és egy Zielinski nevű ember küzd meg a hétvégén a polgármesteri székért, de ami Brüsszelben zajlik, az bizony véresen komoly, a fele sem tréfa. Nekünk, a Barátság kőolajvezeték kevésbé nyerő végén pedig a legkevésbé sem az. Az Ukrajna körül az Európai Unión belül kialakult nézeteltérések csak részben szólnak északkeleti szomszédunkról és az ottani háborús helyzetről, mert arról is árulkodnak, kik vagyunk, mely szuverén jogokkal rendelkezünk, amelyeket mások megpróbálnak aláásni, és egyáltalán, hogyan is áll Európa önmagával.
Orbán Viktor nagy brüsszeli csatára készült a tegnapi uniós csúcs előtt, az ottani fősodor pedig egyrészt arra, hogy – pár héttel a magyar választások előtt – ne adja át a terepet az Európai Tanács mindannyiuknál rutinosabb és eszesebb doyenjének, másfelől arra is, hogy reményeik szerint utoljára látják ebben a körben a magyar miniszterelnököt. Ahogy mondani szokták, addig álljanak fél lábon! 

Ezt még a százhuszadik – na, jó, csak a huszadik, de ugyanúgy értelmetlen – oroszellenes szankciós csomag megvétózásával is megtoldottuk; ha magyar lúd, hát legyen kövér.
De az ukrán ügytől függetlenül nagy brüsszeli csata ez, amely – úgy tűnik – az áprilisi választások után is velünk marad. A brüsszeli fősodor el akarja venni hazánk szavazati jogát az EU tanácsában, mégpedig az „őszinte együttműködés elvének” megsértése miatt – magyarul azért, mert nem áll be a sorba. Kár, hogy a szovjet elvtársak annak idején nem ismerték ezt a művelt Nyugat nyelvein is jól hangzó kifejezést, hiszen mennyivel egyszerűbb dolguk lett volna! Orbán Viktort a hírek szerint egyesek bíróság elé is állítanák Brüsszelben a magyar érdekeket képviselő, „renitens” magatartása miatt. (Mi pedig Magyar Pétert a köztörvényes, lopási ügyében, ha méltóztatnának végre felfüggeszteni az EP-elvtársak a mentelmi jogát. Ez azért elég nagy különbség.) A Magyarékkal egyazon uniós padsorokban ülő vezető svéd kormánypárt EU-ügyi minisztere, Jessica Rosencrantz nyíltan megmondja: élen járna Magyarország szavazati jogának elvételében. Emlékeztetőül: ez ugyanaz a Svédország, amely nemrég még hazánk támogatására szorult ahhoz, hogy a NATO tagjává válhassék.
Hogy Rosencrantz politikailag halott lesz-e – Guildensternről ezúttal nem szólt a fáma –, ez még a jövő zenéje. De annyi bizonyos, Euró­pa helyzete kétségbeejtő az ukrajnai és a közel-keleti háború nyomán előállt energiahelyzetben, az EU-elit pedig továbbra is illúziókat kerget. 

Ugyanis az EU két legnagyobb országának lakói közül a németek és a franciák relatív többsége is a korrupt, feneketlen kúttá lett Ukrajna pénzügyi támogatásának megkurtítását támogatja, a németek a katonai segélyezését is. Az amerikai alelnök és az európai patrióták – köztük miniszterelnök és kormányfőhelyettes – közelgő budapesti látogatása előtt mindenesetre nem vennénk rá mérget, hogy az uniós fősodor most utoljára hallott a renitens magyarokról.