A hírek szerint egy lelkes ukránpárti aktivista, bizonyos Oskar Braszczyński tekergetheti lefelé a magyar miniszterelnök Facebook-posztjainak az elérését. Nevezett Braszczyński a cég közép- és kelet-európai régióért felelős kormányzati és társadalmi kapcsolattartója. A lengyel úriember profilképe körül rikító, ukrán zászlós keret látható, jelezve, elkötelezett támogatója annak a latorállamnak, amely fölrobbantotta a Németországot földgázzal ellátó Északi Áramlatot, Magyarországot és Szlovákiát pedig épp olajblokáddal sújtja. Hogy Braszczyński Facebook-cenzor rajong az ukránokért, az akár a magánügye is lehetne, az viszont már nem, hogy a másfél milliós követőtáború Orbán Viktor posztjai – különösen a Zelenszkijhez kapcsolódók – furcsán alulteljesítenek. Mintha valaki babrálna az algoritmussal. Csak nem Braszczyński ukránaktivista játszadozik?
Hogy itt valami bűzlik, régóta érezhető. És most nem Magyar Péter Ötkert előtti imbolygására célzok, hanem arra, hogy a szektavezér facebookos elérései, lájk- és interakciószámai már akkor jóval magasabbak voltak a miniszterelnökéinél, amikor még nálánál tizenötször kevesebb, alig százezer követője volt.
Ez hogyan lehetséges? Ráadásul nemcsak Orbánt, hanem hollywoodi hírességeket, világsztár focistákat is kenterben vert az interneten Petike, ami azért már mindennek a teteje. Vagy az alja.
Már akkor kilógott a lóláb, amikor 2024-ben beejtőernyőzték a Tisza-szektába Dávid Dórát, a Facebook egykori jogtanácsosát, akiből aztán EP-képviselő lett, s aki aztán Manfred Weber csettintésére ukrán zászlós pólóba öltözött. A Facebook és a Tisza közötti plátói (és platós) szerelem már akkor látható volt, azóta meg még inkább. Az Övcsatos elképesztő számokat produkál, és hiába mutattuk be számos alkalommal, hogy a lájkok, megosztások egy tekintélyes része mögött dél-amerikai vagy távol-keleti kamuprofilok állnak, a Tisza cselédsajtója füle botját nem mozdította. Nincs itt semmi látnivaló, oszoljunk.
Sőt, a minap a hálózati sajtóban szépen körbeszemlézett írásműben még ők vádolták meg lájkvásárlással Orbán Viktort. A HVG például ilyen címmel hülyítette az erre fogékonyakat:
Tagadja a kormány, hogy lájkokat vásárolt Orbán videójához, de arra nem válaszolt, miért tüntette el a kamugyanús lájkolókat.” Bizonyítékuk természetesen nincs, viszont megszólaltatták szektavezér urat, aki szerint „a kamulájkok az orosz befolyásolás részei, az ő stábja mindennap tapasztalja például orosz és moldáv kamuprofilok tevékenységét a közösségi médiában.
Hát persze.
Ám a hazudozást és a manipulációt nem mindig sikerül összefésülni. A Telex a nemzeti ünnepen például azon élvezkedett, hogy „Orbán háromszor annyit posztolt, de így sem tudta Magyart utolérni.” Pedig – ismétlem – Orbánnak másfél milliós, Petikének pedig csak 863 ezres az oldala. És a miniszterelnöknek így is kisebb az elérése. Hogy van ez? Ilyen bénák Putyinék? Már rendesen beavatkozni sem bírnak a választásunkba?
A másik lehetőség, hogy nem az oroszok, hanem Brüsszel, Kijev és a Facebook pofátlankodik bele a magyar választási kampányba. (Januárban megírtuk: Von der Leyenék az ukránpárti vélemények fölerősítését, az ukránkritikusak korlátozását tervezik. A jelek szerint: megtörtént.) Ursuláék intésére Dávid Dóra exkollégái kontárkodhatnak bele az algoritmusba, ők tilthatnak le rendszeresen patrióta oldalakat (a közelmúltban például több Mediaworks-lapot), tekerhetik le Orbán Viktor oldalának elérését s nyomják az egekbe a feleségét lehallgató és feljelentő narcisztikus bántalmazóét. Az ukránaktivista Braszczyński Facebook-cenzorral a keverőpultnál. A második változat életszerűbbnek tűnik.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!